Miłosz, Czesław (1911–2004) 1980 Művek Bibliográfia Recepció   hu pl

Életrajz

Czesław Miłosz (1911–2004) költő, prózaíró, esszéista, műfordító, irodalomtörténész Vilnában töltötte ifjúságát és iskolaéveit, itt kezdte költői pályáját, a német megszállást pedig már Varsóban élte át. A háború után a lengyel állam diplomáciai szolgálatában dolgozott az Egyesült Államokban, majd Franciaországban 1951-ig, amikor politikai menedékjogot kért Párizsban. 1960-ban Kaliforniába utazott, ahol húsz éven keresztül szláv nyelveket és irodalmat adott elő a Berkeley Egyetemen. 1989-ig főleg az emigráns párizsi Kultura kiadónál és a lengyel szamizdatban publikált. 1980-ban irodalmi Nobel-díjat kapott, 1989-ben felváltva élt Berkeley-ben és Krakkóban.
Miłosz költészetében a víziós-szimbolikus, sűrű metaforarendszerű versek mellett, amelyekben egymás mellett jelenik meg az idill és az apokalipszis, szinte filozofikus prózává csupaszított szövegekkel vagy vallási felismerésekkel találkozunk. Miłosz áthágja a műfaji határokat, a teljes költői hagyománnyal érintkezik – az amerikai kortárs költészettől kezdve egészen a Bibliáig.
Esszéírói munkásságában elsősorban a személyes szálak fedezhetők fel, ez vonatkozik A rabul ejtett értelemre, amely a a totalitarizmus jelenségét tárgyaló irodalom klasszikusai közé tartozik, vagy a Szülőhazám, Európa című kötetre, amely a „közép-európai” gondolkodásmódot mutatja be, de elmondható ugyanez az Ulro országa címmel megjelent szellemi és irodalmi önéletírására.