Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Paszternak, Borisz Leonyidovics oldala, Magyar életrajz

Paszternak, Borisz Leonyidovics portréja
Paszternak, Borisz Leonyidovics
(Пастернак, Борис Леонидович)
(1890–1960)
1958

Életrajz


Moszkva, 1890. febr. 10., +Peregyelkino, 1960. máj. 30.
Művészcsaládból származik, apja festőművész, anyja zongoraművésznő, akikhez bejáratosak a kor neves művészei, L. Tolsztoj, M. Gorkij, R. M. Rilke.
Hat évig maga is zongoristának és zeneszerzőnek készül, majd európai körutazása után filozófiát tanul Moszkvában és Marburgban, így a német filozófia és költészet jelentős hatást gyakorol rá. Csatlakozik a mérsékeltebb futurista írók csoportosulásához, a Centrifuga csoporthoz, majd a 20-as években közel kerül a Majakovszkij-vezette LEF köréhez. A szimbolizmus misztikus életfelfogásával, túlvilágiságával szemben a természethez, az érzékien jelenvaló élethez való visszatérést hirdeti, azonban neveltetése, kulturális háttere folytán a szélsőséges futurizmus távol áll tőle.
A forradalmat ugyan lelkesen fogadja, de nem politikai módon fogja fel, hanem az érzéki lény lázadásaként, a természet felszabadulásaként. 1917-től írott verseiben sajátos lírai személyesség dominál, a személyiséget az élet eseményeként jeleníti meg, maga az élet válik lírai hősévé. Kezdeti lírájára pátosz és optimizmus jellemző. Érzékien univerzális szemlélete a lírát elégtelennek érzi, érdeklődése a történelmi tematika felé fordul, ami összekapcsolódik a gyermekkor témájával (lsd. Kilencszázöt /Gyevjatyszot pjatij god, 1927 és Schmidt hadnagy/Lejtyenant Smidt, 1926 című poémák). A 30-as évek elejétől alkotói válságon esik át, megváltozik világképe, líra- és epika-felfogása is: lírájában hagyományosabb modellt követve visszatér a klasszicizmushoz, de egyre inkább a tartalomra helyezi a hangsúlyt. Szintézisnek és életműve csúcspontjának szánja tíz éven át írt, az orosz történelmet 1903-tól 1929-ig átfogó nagyregényét,a Zsivago doktort. (Főhőse orosz értelmiségi, orvos és művész, aki a történelem, a forradalom viharaiban sodródva végül összeroppan. A regény hangvétele elégikus ugyan, de nem tragikus, mert az élet győzedelmeskedik a forradalom felett is.) Miután a szovjet kiadók nem fogadják el, a kéziratot külföldre küldi, a regényt végül Milánóban jelenik meg 1957-ben. Emiatt Paszternakot komoly támadások érik és 1958-ban arra kényszerül, hogy a munkásságáért neki ítélt irodalmi Nobel-díjat nyílt levélben visszautasítsa. Az írószövetségből kizárják, politikai kampány folyik ellene. Utolsó éveit a nyilvánosságtól visszavonulva tölti.
A forradalom utáni neoromantikus korszakát a harmincas évek vége felé egyszerű, tömör, szuggesztí stílusú, kamaratémák és intim természeti képek ürügyén kibontott filozófiai lírája követi.
Kiváló műfordító, többek közt Petőfi verseinek orosz tolmácsolója.
Költészete az orosz irodalom nagyjai közé emeli, de világhírét a Zsivago doktornak köszönheti, amelyben szintén szerepelnek értékes versek, s amelyből film is készül (1965). Műfordítóként is jelentős, többek között Petőfit, Shakespeare-t, Verlaine-t, Keatst is fordít.

Fordítói:
Pór Judit, Fodor András, Garai Gábor, Illyés Gyula, Lator László, Weöres Sándor, Rab Zsuzsa

Szakirodalom:
M. Cvetajeva: Szvetovij liveny (Poezija vecsnoj muzsesztvennosztyi, Epopeia, Párizs, 1923, 3.)
R. Jacobson: Randbemerkungen zur Prosa des Dichters Pasternak (Slawische Rundschau, 1935, 7.)
Ligyija Ginsburg: Vecsnij mir (O lirike, 1964)
Továbbá Szilágyi Ákos, Szőke Katalin, Elbert János, E. Fehér Pál, Jurij Lotman, K. Csukovszkij, stb.
Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap