Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rossetti, Dante Gabriel oldala, Magyar életrajz

Rossetti, Dante Gabriel portréja
Rossetti, Dante Gabriel
(1828–1882)
 

Életrajz

Dante Gabriel Rosetti (1828-1882). Apja olasz emigráns volt, otthon, a meglehetősen konzervatív Nápolyban haladó eszmék hirdetője. El kellett hagynia hazáját, bár tudós professzor volt. Felkészültségét Angliában azonnal megbecsülték, a londoni "King's college" nevű főiskola olasz professzora lett, az itáliai történelem és kultúra népszerűsítője szóban és írásban. Felesége a nagy hírű Polidori doktornak, Byron háziorvosának húga volt, Polidoriék nemzedékek óta otthonosak voltak az angol költészetben is. - Gyermeküket, aki már Londonban született, s a kezdetek kezdetétől egyformán otthonos volt az olasz és az angol nyelvben, olyan iskolába járatták, ahol hamar megtanulhatott latinul és franciául is. És amikor kiderült, hogy festő-rajzoló tehetsége van, képzőművészeti iskolába is járhatott. 18 éves korában az egyetemen az ókori kultúra tanszékének hallgatója lett. Ez időre már néhány sikeres rajza mellett egyforma biztonsággal verselt angolul és olaszul. Mint nem egy fiatal művész, ő is idegenkedett a divatos csendéletektől, a nyárspolgári életképektől, a költészet sablonjaitól. A viktoriánus kor kötelező álszemérmessége idején írásban és képben tett hitet az erotika mellett. Lelkesedett a középkori ízlésért, a vallásos költészet pátoszáért. Idővel óriási teljesítményként Dantét fordította angolra és Miltont olaszra. Úgy mellékesen a legjelentékenyebb műfordítók közé is tartozott, aki egyszerre tartalmi és formai hűséggel tudta tolmácsolni a költeményeket. Már 20 éves fővel - 1848-ban - irodalmi vezéralak lett. Akkor alapította meg és szervezte a "Preraffaelita Testvériség" nevű művészi társaságot fiatal festőkből és költőkből. Hirdette, hogy a festészet akkor kezdett romlani, amikor Raffaello még a szenteket is túl reálisan ábrázolta. Vissza kell lépni Raffaello elé, Botticelli mesevilágához, a középkori képek áhítatához, a keresztény vallás és az ókori mitológia szelleméhez. (Ezért adta a mozgalomnak a "preraffaelita" vagyis "Raffaello előtti" nevet.)

A hivatalos, szokványos irodalom és képzőművészet alkotói és szakemberei kezdetben szidalmazták és gúnyolták a preraffaelitákat, de a legnagyobb tekintélyű angol esztéta, John Ruskin tüntetően melléjük állt, hirdette, hogy ezek a fiatalemberek a jövő előkészítői. Neki volt igaza. Ebből a preraffaelizmusból nőtt ki az irodalmi "újromantika", majd az egész szecessziós művészet, ez volt az ihlető előzménye a szimbolizmusnak és az impresszionizmusnak. A "Preraffaelita Testvériség" mint társaság már szétoszlott, de hatása úgyszólván egész Európában, majd Amerikában is érvényesült még a XX. század fordulóján is. Idővel William Morris is Rossetti körébe és bűvkörébe került. Morris egyszerre volt költő, iparművész és politikai agitátor. Egyformán lelkesedett Marxért, a középkori lovagokért, az Ótestamentumért és az Újtestamentumért. Magát szocialistának vallotta. Nagy hatású művészete és világnézete ugyanúgy Rossetti tanainak a folytatása volt, mint az egészen más jellegű újromantika, Maeterlinck, Hofmannsthal vagy Rostand költői drámái, vagy még később a fiatal Babits formabravúrjai. De még a francia szimbolisták s utánuk a mi szimbolistáink is sokat örököltek a preraffaelitáktól, vagyis Rosettitől. Leghíresebb illusztrációi példát adtak még a XX. század legjobb grafikusainak is. Dante "Isteni színjáték"-át végigkísérték rajzai. Ezután Artus király és a kerekasztal lovagjainak kalandjait rajzolta meg. Képzőművészeti alkotásai is fontos fejezetkezdetet jelentenek a művészettörténetben. Igazi jelentősége mégis az a hangütés, amely a maga korában irodalmi lázadásnak számított. A vallásos áhítat és a szinte áhítatos erotika olyan egységben jelenik meg és hat olvasókra és követőkre, amely - ha akad némi előzménye régi korok költészetében - a XIX. században meghökkentően példátlan volt. "Az üdvözült leány" című verse, amelyet kétszer is kidolgozott, mert az első változattal néhány évvel később nem volt megelégedve, sokak szerint a "modern" vagy az "avantgarde" költészet egyik első alkotása. Ez a tulajdonképpen vallásos költemény ugyanolyan közel van az erotikához, mint szenvedélyes szerelmi szonettjei a vallásos áhítathoz. És ahány szerelemre lobbantó leány vagy asszony, annyi hangváltozat. Legtöbbször modelljeiben találja meg a szerelem tárgyát. Váltogatott versformákban emeli mennyei magasságokba őket. Akadt köztük olyan is, aki a londoni utcasarkok tündére volt, de a költő angyallá légiesítette. A középkori balladák formájában írt "Helena nővér" szent története mögött is egy szeretett modellje rejtőzik. Egyik szeretőjét később William Morris vette feleségül, de állítólag a jó barátság továbbra is megmaradt közöttük, miközben Morris is a jó barátok közé tartozott. Legnagyobb szerelme a haláláig és a halálon túl is imádott Elisabeth Siddal volt: előbb modellje, s hamarosan a felesége. Amíg ő volt, nem kellett más nő. Lángoló szonettek egész sorát írta. Ezeket nem mutatták másoknak, ezek áldozatok voltak a szerelem oltárán. De hamar bekövetkezett a tragédia. A fiatal feleség váratlanul súlyos beteg lett és meghalt. A gyászba zuhant férj vele temettette el a hozzá írt költeményeket. A gyász megváltoztatta Rossetti költeményeinek hangját, az emberiséget sújtó örök szomorúság, a gyász jelképeinek áradata lett. Képei is ettől kezdve sötét árnyalatúak. - De azért néhány év múltán, amikor már világhírű és közismerten nagyhatású költő volt, megbánta, hogy legszebb szerelmes költeményeit eltemette. Fel kellett támasztani az örökké szeretett asszony helyett az emlékezetét. Ünnepélyesen kihantoltatta a sírt, újra elsiratta az egyetlen asszonyt, és kiemelte a szonetteket. Ezek hamarosan meg is jelentek külön kötetben. Irodalmi szenzáció volt: szerelmes üzenet a halálon túlról és a halálon túlra.

54 évet élt. Sokféle betegséggel küzdött, lelkét is próbára tette az új utak keresése. Olykor, főleg a végső évtizedben még a paranoia - az üldözési mánia - is rátört. De a viharok közt váratlanul tiszta pillanatok, sőt tiszta hónapok következtek. Ilyenkor hirtelen rajzolt néhány érdekes képet, írt néhány szép költeményt. Halála előtt még összeállította utolsó verseinek gyűjteményét, a "Balladák és szonettek" címűt. Az akkori modern költészet otthon is, világszerte is a nagy alkotások közé sorozta az elkomorodott hangú, de továbbra is tökéletesre formált költeményeket. Amikor hamarosan, néhány nappal ötvennegyedik születésnapja előtt meghalt, a legjobbak már úgy tekintettek rá, hogy vele kezdődött sok minden, ami ettől kezdve előre mutat.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)

Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap