Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Aiken, Conrad: South End (South End Magyar nyelven)

Aiken, Conrad portréja
Tellér Gyula portréja

Vissza a fordító lapjára

South End (Angol)

The benches are broken, the grassplots brown and bare,
the laurels dejected, in this neglected square.
Dogs couple undisturbed. The roots of trees heave
up the bricks in the sidewalk as they please.

Nobody collects the papers from the grass,
nor the dead matches, nor the broken glass.
The elms are old and shabby; the houses, around,
stare lazily through paintless shutters at forgotten ground.

Out of the dusty fountain, with the dust,
the leaves fly up like birds on a sudden gust.
The leaves fly up like birds, and the papers flap,
or round the legs of benches wrap and unwrap.

Here, for the benefit of some secret sense,
warm-autumn-afternoon finds permanence.
No one will hurry, or wait too long, or die:
all is serenity, under a serene sky.

Dignity shines in old brick and old dirt,
in elms and houses now hurt beyond all hurt.
A broken square, where little lives or moves;
these are the city's earliest and tenderest loves.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://books.google.hu/books

South End (Magyar)

Törött a pad, a gruppok csupaszok,
kókkadt a babérfa, az egész tér elhagyatott.
Kutyák párzanak itt s a járda köveit
a gyökerek kedvükre emelgetik.

A gyepről senki sem hordja el a szemetet,
sem a döglött gyufát, sem az üvegcserepet.
A sok vén szilfa silány, a házak szeme
kopott redőnnyel les az üres telek fele.

A poros szökőkútból a por közül
madárként egy-egy falevél a szélbe repül.
Madárként száll a levél, a papír mocorog,
vagy a padlábhoz tapadva libeg-lobog.

Ezen a téren valami titkos ok miatt
örök az ősz-idei langyos alkonyat.
Nem hal meg senki, nem vár, nem szalad,
minden derűs a derűs ég alatt.

Méltóság ül a vén szeméten, kőfalon,
a házon, szilfán törődött fájdalom.
Romos tér, hol nem mozdul semmi se.
A város legrégibb szerelmese.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://monumentum.blogger.hu

minimap