Arnold, Matthew: Shakespeare

Others abide our question. Thou art free.

We ask and ask: Thou smilest and art still,

Out-topping knowledge. For the loftiest hill,

That to the stars uncrowns his majesty,

Planting his steadfast footsteps in the sea,

Making the Heaven of Heavens his dwelling-place,

Spares but the cloudy border of his base

To the foil'd searching of mortality:

And thou, who didst the stars and sunbeams know,

Self-school'd, self-scann'd, self-honour'd, self-secure,

Didst walk on earth unguess'd at. Better so!

All pains the immortal spirit must endure,

All weakness that impairs, all griefs that bow,

Find their sole voice in that victorious brow.

Mások felelnek. Téged kérdhetünk:

szabad vagy és mosolyogsz csendesen,

te legfőbb tudás. Mint csúcs odafenn:

csillagokig ér, nem látja szemünk,

erős lábával a tengerben áll,

egek egévé téve lakhelyét,

míg a halandó csak felhőszegélyt

lát alapjából és mást nem talál.

Ki napok s holdak körét ismered,

s önmagad tanítod s kutatod,

a földön téged meg nem fejtenek.

De jobb is így! Mit halhatatlanok

kibírnak, kínt, minden bajt, bánatot,

magában rejt győzelmes homlokod.