Atwood, Margaret: It is Dangerous to Read Newspapers

While I was building neat
castles in the sandbox,
the hasty pits were
filling with bulldozed corpses

and as I walked to the school
washed and combed, my feet
stepping on the cracks in the cement
detonated red bombs.

Now I am grownup
and literate, and I sit in my chair
as quietly as a fuse

and the jungles are flaming, the under-
brush is charged with soldiers,
the names on the difficult
maps go up in smoke.

I am the cause, I am a stockpile of chemical
toys, my body
is a deadly gadget,
I reach out in love, my hands are guns,
my good intentions are completely lethal.

Even my
passive eyes transmute
everything I look at to the pocked
black and white of a war photo,
how
can I stop myself

It is dangerous to read newspapers.

Each time I hit a key
on my electric typewriter,
speaking of peaceful trees

another village explodes.

Amíg a homokozóban
elegáns váraim építgettem,
az ideiglenes tömegsírok
szépen megteltek hullahegyekkel,

és iskolába menet, kimosdatva-
megfésülködve, a járda
repedéseibe lépő lábam alatt
vörös bombák robbantak fel.

Most pedig, hogy felnőtt vagyok
és tudok olvasni, itt ülök csendben
a fotelban, akár egy gyutacs,

miközben az őserdő lángban áll,
a bozót katonáktól hemzseg,
a komplikált térképeken
kigyulladnak a nevek.

Mindezt én okoztam, vegyianyag-játékok
lőszerraktára vagyok, testem
robbanó töltőtoll,
szerető karom puskacső-kézben végződik,
minden jó szándékom teljesen halálos.

Bármire nézzek,
még passzív szemem is
csak háborús fényképek ragyavert
fekete-fehérjét hajlandó látni,
egyszóval
hogy lehetne ennek végetvetni

Az újságolvasás veszélyes.

Valahányszor villanyírógépemen
leütök egy billentyűt,
hogy békés erdőkről meséljek,

újabb falvak repülnek levegőbe.