Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Auden, W. H.: Altató (Lullaby Magyar nyelven)

Auden, W. H. portréja
Gergely Ágnes portréja

Vissza a fordító lapjára

Lullaby (Angol)

  Lay your sleeping head, my love,

  Human on my faithless arm;

  Time and fevers burn away

  Individual beauty from

  Thoughtful children, and the grave

  Proves the child ephemeral:

  But in my arms till break of day

  Let the living creature lie,

  Mortal, guilty, but to me

  The entirely beautiful.

 

  Soul and body have no bounds:

  To lovers as they lie upon

  Her tolerant enchanted slope

  In their ordinary swoon,

  Grave the vision Venus sends

  Of supernatural sympathy,

  Universal love and hope;

  While an abstract insight wakes

  Among the glaciers and the rocks

  The hermit's sensual ecstasy.

 

  Certainty, fidelity

  On the stroke of midnight pass

  Like vibrations of a bell,

  And fashionable madmen raise

  Their pedantic boring cry:

  Every farthing of the cost,

  All the dreaded cards foretell,

  Shall be paid, but from this night

  Not a whisper, not a thought,

  Not a kiss nor look be lost.

 

  Beauty, midnight, vision dies:

  Let the winds of dawn that blow

  Softly round your dreaming head

  Such a day of sweetness show

  Eye and knocking heart may bless,

  Find the mortal world enough;

  Noons of dryness see you fed

  By the involuntary powers,

  Nights of insult let you pass

  Watched by every human love.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://wonderingminstrels.blogspot.com

Altató (Magyar)

Hajtsd karomra, édesem,

alvó, védtelen fejed.

Idő és láz égeti

gyermeteg szépségedet,

és a földnek a gyerek

tiszavirág-életű --

ám karjaimban hajnalig

lélegezzen egy virág,

vétkes és halálra-szánt,

de mindlétig gyönyörű.

    

Lélek s test határtalan:

a szeretőkre, akiket

megbűvölt lankáira dönt

a jólismert önkívület,

Vénusz látomást szakaszt,

csillag-összetartozást,

együtt-izzást és reményt,

míg sziklák és jégmezők

elvont képe rezgi föl

a remete gyönyörét.

    

Hűség, biztonság, ahogy

kong az éjfél, elriad,

mint ha elzúg a harang;

mennyi divatos bolond

fontoskodik és nyafog:

mindenért fizetni kell,

az összes vészjel erre int,

ám ezen az éjszakán

egy nézés, egy suttogás,

még egy csók se vesszen el.

    

Szépség, álom, perc halott.

Fújjon a hajnali szél

álmodó fejed köré

olyan édes pirkadást,

melyben áld a szív s a szem,

a múló világ elég,

szomjas délben nyugszanak

az önkénytelen erők,

s bántó éjen őriződ

minden földi szerelem.

     



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://coppelia.freeblog.hu

minimap