Egy csehóban ülök
az Ötvenkettes Utcán,
élő kételkedés,
míg becstelen korom
szép reménye enyész:
őrjöngő félelem
zuhog a csillagos
és vaksötét terekre,
zárt szobánkból kilök;
haláltól illatos
a szeptemberi este.
Kiáshat a tudós
épp elég szörny-okot
Luthertől napjainkig
kultúránk tébolyára,
mit Linzben alkotott,
egy nagy rovar művére,
a pszichopata Úrra:
mind tudjuk, ahogy illik,
mint minden iskolás,
hol gonosz a vetés,
gonosz az aratás.
Thuküdidész hazátlan
mondta a mondhatót,
a Demokráciát,
s hogy a zsarnok kegyetlen
lapátolja a szót
egy süket sír fülébe;
könyveiben leírta
a szellem tűnt világát,
a mindennapi kínt,
elnyomást, verítéket
most nyöghetjük megint.
E kasztrált levegőbe,
hol tornyok hirdetik,
milyen nagy és erős
a Társadalmi Ember,
nyelvek szórják pörögve
verseny-mentségeik:
de holtig együgyűn
ki élhet révületben;
arcába vicsorít
a Gyarmatosítás
s a nemzetközi bűn.
Üres pofákkal a bár
szokás szerint tele:
ki ne hunyjon a fény,
és szóljon a zene,
minden ravasz szokás
összefog, hogy e börtönt
úgy lakja, mint az otthont;
nehogy lássuk, mi vár,
milyen éjféli medve
az erdő közepén
a bűnöző gyerekre.
A Felsőbbség dühének
hánytató szemete
nem durvább, mint a lélek:
Nizsinszkij őrülete,
mely kikelt Gyagilev ellen,
az igaz szív jele;
mert egy baj láza fűt
halálig férfit, nőt,
maga a lehetetlen,
ne mással egyetemben,
imádd egyedül őt.
Konzervatív sötétből
etikus révbe érve
a busz-utas minden reggel
fölesküszik a jóra;
„Többé nem lépek félre,
ráverek a melóra",
s reménytelen vezér kel,
hogy föladja a játszmát:
ki tehet bármit érte,
ki társalog sükettel,
ki bírhat szóra némát?
Egy hang enyém
sugallt hazug ellenében,
az agy hamis romantikája
az utca-ember érzetében,
a Hatalom tákolmánya
hazug akár az ég:
ott már csak Állam van
és nincs elkülönülés;
az Éh választ nem talál,
polgári vagy rendőri a lét;
szeretet vagy halál.
Fekete ég alatt
haldoklik a világ;
de a fény gunyoros
pontokat szór a Mennyre,
mikor az Igazak
száján kiált az eszme:
égjek hát, magam is
Szerelem és Salak,
kit ugyanaz a szégyen
s tagadás rákja rág,
az igenlés tüzében.