Auden, W. H.: Thanksgiving for a Habitat
Thanksgiving for a Habitat (Angol)for Geoffrey Gorer
Nobody I know would like to be buried with a silver cocktail-shaker, a transistor radio and a strangled daily help, or keep his word because
of a great-great-grandmother who got laid by a sacred beast. Only a press lord could have built San Simeon: no unearned income can buy us back the gait and gestures
to manage a baroque staircase, or the art of believing footmen don't hear human speech. (In adulterine castles our half-strong might hang their jackets
while mending their lethal bicycle-chains: luckily, there are not enough crags to go round.) Still, Hetty Pegler's Tump is worth a visit, so is Schönbrunn,
to look at someone's idea of the body that should have been his, as the flesh Mum formulated shouldn't: that whatever he does or feels in the mood for,
stock-taking, horse-play, worship, making love, he stays the same shape, disgraces a Royal I. To be over-admired is not good enough: although a fine figure
is rare in either sex, others like it have existed before. One may be a Proustian snob or a sound Jacksonian democrat, but which of us wants
to be touched inadvertently, even by his beloved? We know all about graphs and Darwin, enormous rooms no longer superhumanise, but earnest
city-planners are mistaken: a pen for a rational animal is no fitting habitat for Adam's sovereign clone. I, a transplant
from overseas, at last am dominant over three acres and a blooming conurbation of country lives, few of whom I shall ever meet, and with fewer
converse. Linnaeus recoiled from the Amphibia as a naked gruesome rabble, Arachnids give me the shudders, but fools who deface their emblem of guilt
are germane to Hitler: the race of spiders shall be allowed their webs. I should like to be to my water-brethren as a spell of fine weather: Many are stupid,
and some, maybe, are heartless, but who is not vulnerable, easy to scare, and jealous of his privacy? (I am glad the blackbird, for instance, cannot
tell if I'm talking English, German or just typewriting: that what he utters I may enjoy as an alien rigmarole.) I ought to outlast the limber dragonflies
as the muscle-bound firs are certainly going to outlast me: I shall not end down any oesophagus, though I may succumb to a filter-passing predator,
shall, anyhow, stop eating, surrender my smidge of nitrogen to the World Fund with a drawn-out Oh (unless at the nod of some jittery commander
I be translated in a nano-second to a c.c. of poisonous nothing in a giga-death). Should conventional blunderbuss war and its routiers
invest my bailiwick, I shall of course assume the submissive posture: but men are not wolves and it probably won't help. Territory, status,
and love, sing all the birds, are what matter: what I dared not hope or fight for is, in my fifties, mine, a toft-and-croft where I needn't, ever, be at home to
those I am not at home with, not a cradle, a magic Eden without clocks, and not a windowless grave, but a place I may go both in and out of.
|
Hálaadás a lakóhelyért (Magyar)Geoffrey Gorernek
Ugyan ki akarna a földben egy ezüst koktélkeverővel nyugodni, egy tranzisztoros rádióval, s egy megfojtott bejárónővel, és ki állná a szavát
egy ködös ükanya miatt, kit valami szent állat ejtett meg. Csak egy sajtócézár építhette San Simeont: ebül nyert vagyonokon se vehetjük vissza a járást s jelzőrendszert,
mely egy barokk lépcsőhöz kell, s a művészies szent hitet, hogy a lakájnép nem érti az emberi szót. (Rend-hagyó kastélyokban huligánjaink ledobhatják a bőrzekét,
míg a gyilkos bicikliláncon javítanak egyet; szerencse, hogy nincs elegendő fellegvárszirt.) Hetty Pegler Dombját így is érdemes megnézni, és Schönbrunnt,
hadd lássuk, mint képzelte valaki a testet, mely inkább illetné, mint amit Mama formált neki: mert hogy bármit tesz, bármire szottyan kedve, legyen
az leltár, durva tréfa, udvarlás, hancúr, formája sose változik, ez szégyent hoz a Királyi Énre. S ha az embert túllihegik, nem jó az sem eléggé: bár ritka a szép
alak mindkét nemben, hozzá hasonlók már akadtak előbb is. Lehetsz prousti sznob, vagy egészséges jacksoniánus demokrata, mégis, ki örülne, ha
óvatlan hozzáérnének, akár szerettei! Tudunk mindent a gráfokról és Darwinról, a hatalmas termek nem tesznek többé emberfölöttivé, de a derék
várostervezők tévednek: az észelvű állatnak egy bizonyos karám nem megfelelő lakóhely, Um nagyúri fajtája különbet kivár. Én, tengerentúlról
ideplántált lény, legalább három hektár ura vagyok, s vidéki életek virágzó rajáé, melyből sokakkal sose találkozom majd, s még kevesebbel
váltok szót. Linné a kétéltűektől viszolygott — mezítlen, undorító csürhe! s borzasztanak a pókfélék, ám a bolondok, kik bűntudatuk jelvényét eltorzítják,
Hitler horgára valók: meg kell hagyni hát a pókfajnak a hálót. Szívesen lennék vízi testvéreim számára olyasmi, mint a szép idő bűvölete: sokan ostobák,
s páran szívtelenek is talán, de ki nem sérülékeny, sebezhetős féltékeny, ha magányáról van szó? (Örülök, hogy például a feketerigó nem tudná
megmondani, angolul, németül beszélek-e, vagy csak gépelek: és magam azt, amit ő kiabál, idegen halandzsaként élvezhetem.) Túl kellene élnem a karcsú szitakötőt,
amiképpen a kötött izomzatú fenyőfák nyilván engem élnek túl: nem végzem holmi nyelőcsőben csusszanva, bár lehet, hogy megadom magam a diverzáns baktériumoknak,
tény, hogy az evést abbahagyom majd, s ráhagyom kis nitrogénkészletem a Világalapra, egy elnyújtott Ó-val (hacsak egy ideges parancsnok intésére nem alakítanak
át egy másodperc ezredmilliomod része alatt egy köbcenti mérgező semmivé az ezermilliószoros halálban). Am ha a hagyományos, ormótlan háború és győztesei
lepik el létkörzetemet, magától értetődően megadó tartást veszek fel: csak épp az emberek nem farkasok, így ez sem igen segít majd rajtam. Terület, státus,
szerelem, dalolja minden madár, ez az, ami számít: amit remélni, amiért harcolni se mertem, ötvenes fejjel, ím, az enyém, egy kis telek, itt soha nem kell otthon lennem
nekik, akikkel nem vagyok otthonos, s nem bölcső, nem időtlen-bűvös Éden, s nem is ablaktalan sír, ám olyan hely, hol ki-be szabadon járhatok.
|