Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Auden, W. H.: Voltaire Ferney-ben (Voltaire at Ferney Magyar nyelven)

Auden, W. H. portréja

Voltaire at Ferney (Angol)

Perfectly happy now, he looked at his estate.
An exile making watches glanced up as he passed
And went on working; where a hospital was rising fast,
A joiner touched his cap; an agent came to tell
Some of the trees he'd planted were progressing well.
The white alps glittered. It was summer. He was very great.
 
Far off in Paris where his enemies
Whsipered that he was wicked, in an upright chair
A blind old woman longed for death and letters. He would write,
"Nothing is better than life." But was it? Yes, the fight
Against the false and the unfair
Was always worth it. So was gardening. Civilize.
 
Cajoling, scolding, screaming, cleverest of them all,
He'd had the other children in a holy war
Against the infamous grown-ups; and, like a child, been sly
And humble, when there was occassion for
The two-faced answer or the plain protective lie,
But, patient like a peasant, waited for their fall.
 
And never doubted, like D'Alembert, he would win:
Only Pascal was a great enemy, the rest
Were rats already poisoned; there was much, though, to be done,
And only himself to count upon.
Dear Diderot was dull but did his best;
Rousseau, he'd always known, would blubber and give in.
 
Night fell and made him think of women: Lust
Was one of the great teachers; Pascal was a fool.
How Emilie had loved astronomy and bed;
Pimpette had loved him too, like scandal; he was glad.
He'd done his share of weeping for Jerusalem: As a rule,
It was the pleasure-haters who became unjust.
 
Yet, like a sentinel, he could not sleep. The night was full of wrong,
Earthquakes and executions: soon he would be dead,
And still all over Europe stood the horrible nurses
Itching to boil their children. Only his verses
Perhaps could stop them: He must go on working: Overhead,
The uncomplaining stars composed their lucid song.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásapoetry.eserver.org/voltaire.html

Voltaire Ferney-ben (Magyar)

Boldogan szinte már, szemlélte birtokát.
Jöttére feltekintett egy óragyártó száműzött,
majd tovább dolgozott; ahol kórház szökött
az égnek, asztalos nyúlt süvegéhez; egy
gondnok új fáiról közölt jó híreket.
Szikráztak az Alpok. Nyár volt, s ő messze kivált.
 
Párizsban, hol a bősz irigykedés
gonosz voltáról suttogott, magas
székében egy öreg, vak nő vágyott sír s levelek után.
„Nincs drágább, mint az élet” - írja. De igazán?
Azzá tette, igen, a hamis és a gaz
elleni harc. Csakúgy a kert- s az emberművelés.
 
Hízelgéssel, szitokkal, mint a legügyesebb,
szent háborúba vitte gyermektársait
a felnőtt aljasok ellen, s gyermekesen
ravasz s alázatos volt, ha alkalma nyílt,
hogy kétértelmű vagy védőn hazug legyen,
s bukásukra parasztok türelmével lesett.
 
S nem félt soha, miként d’Alembert, hogy veszít:
csak Pascal volt erős ellenfél, nyomorult
patkány a maradék; de sok volt még a végzendő dolog,
s csak maga, akire számíthatott.
A derék Diderot butának bizonyult;
s Rousseau-ról tudta rég, zokog s kiegyezik.
 
Esett az éjjel, és nők jutottak eszébe: a kéj
a nagy tanítók egyike; Pascal bolondra válva.
Mit Emilie szeretett, a csillagászat és az ágy;
Pimpette rajongta s örült ha botrányos a vágy.
Az ő könnye is hullt Jeruzsálemért: szabálya
ez az öröm-gyűlölőnek kinek igaza sekély.
 
Így, őrszemként, nem alhatott. Csupa gyász volt az éjszaka,
földindulás, kivégzés. Meghal rövidesen,
s ott álltak még a bősz dajkák Európa-szerte
készen, hogy gyermekük megfőzzék. Csak a verse
szabhat gátat nekik: dolgoznia kell. Odafenn
szétáradt a konok csillagok fénydala.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. E.

minimap