Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Auld Lang Syne: Auld Lang Syne (részletek) (Old Long Syne (details) Magyar nyelven)

Auld Lang Syne portréja

Old Long Syne (details) (Angol)

Should Old Acquaintance be forgot,

and never thought upon;

The flames of Love extinguished,

and fully past and gone:

Is thy sweet Heart now grown so cold,

that loving Breast of thine;

That thou canst never once reflect

on Old long syne.

On Old long syne my Jo,

in Old long syne,

That thou canst never once reflect,

in Old long syne.

 

Where are thy Protestations,

thy Vows and Oaths my Dear;

Thou made to me and to thee,

in Register yet clear.

Is Faith and Truth so violat,

to immortal Gods divine,

As never once for to reflect

on Old long syne;

On Old long syne my Jo,

on Old long syne;

That thou canst never once reflect.

on Old long syne.  

 

It's Cupid's Fears or Frostie Cares

that makes thy Sprits decay:

Or it's an Object of more worth

hath stoln my Heart away?

Or some desert makes thee neglect

her, so much once was thine.

That thou canst never once reflect

on Old long syne

on Old long syne my Jo,

on Old long syne;

That thou canst never once reflect

Old long syne.

 

Is Worldly cares so desperat,

that makes thee to despair?

It's that, thee exasperats

and makes thee to forbear?

If thou of Ty, were free as I,

Thou surely should be mine,

If this ware true we should renew

kind Old long syne.

For Old long syne my Jo,

for Old long syne,

That thou canst never once reflect,

on Old long syne.

 

But since that nothing can prevail

and all hopes are in vain;

From these rejected Eyes of mine,

still showers of Tears Shall rain:

Although thou has me now forgot,

yet I'le continue thine;

And ne'r neglect for to reflect,

on Old long syne

On Old long syne my Jo,

on Old long syne;

That thou canst never once reflect

on Old long syne.

 

If ever I have a house my Dear,

that's truely called mine;   

That can afford best Countrey chear,

or ought that's good therein:

Though thou wast Rebell to the King

and beat with Wind and Rain,

Assure thy self of welcome Love,

for Old long syne.

For Old long syne my Jo,

for Old long syne,

Assure thy self of welcome Love,

for Old long syne.

 

Commentary:

This ballad begins: 'Should Old Acquaintance be forgot, / and never thought upon, / The flames of Love extinguished, and fully past and gone.' The text preceding it reads: ' An excellent and proper New Ballad, Entituled, / OLD LONG SYNE / Newly corrected and amended, with a large and new / Edition of several excellent Love Lines. / To be sung with its own proper Musical Sweet Tune. There have been a variety of airs and lyrics published under the name 'Old Long Syne' or 'Auld Lang Syne'. Debate rages over whether the first tune originated in England, but no firm conclusions have been drawn. There are various versions of the words, the most famous being those composed by Allan Ramsay (1686-1757) and Robert Burns (1759-1796). These versions, however, are both different to this copy. These lyrics were copied across many broadsides and were eventually formally printed by James Watson in 1711. Early ballads were dramatic or humorous narrative songs derived from folk culture that predated printing. Originally perpetuated by word of mouth, many ballads survive because they were recorded on broadsides. Musical notation was rarely printed, as tunes were usually established favourites. The term 'ballad' eventually applied more broadly to any kind of topical or popular verse.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://digital.nls.uk/broadsides

Auld Lang Syne (részletek) (Magyar)

Feledve hát a régi társ,

nem él emléke sem?

Szeretet, hűség szép tüze

nem ég már fényesen?

Kedves szivedből sok-sok év

talán mindent kiölt,

hogy elfeledted azt a szép

letűnt időt?

A szép letűnt időt, szivem

a szép letűnt időt,

hogy elfeledted azt

a szép letűnt időt.

 

Hol vannak esküvéseid,

sok bíztató szavad?

Hol hűség-fogadalmaink?

Csak emlékük maradt.

Sújtják talán az istenek

a hűségben hivőt,

hogy elfeledted azt a szép

letűnt időt?

A szép letűnt időt, szivem

a szép letűnt időt,

hogy elfeledted azt

a szép letűnt időt.

 

Ámor hatalmát retteged,

vagy társad lett a gond?

Másért rajong talán szived,

hogy tőlem elhajolt?

Vagy oktalan így bünteted

a rád-emlékezőt?

Mért is feledted azt a szép

letűnt időt?

A szép letűnt időt, szivem

a szép letűnt időt,

hogy elfeledted azt

a szép letűnt időt.

 

Vagy apró kis gondok-bajok

ülik meg életed?

S azért kerülsz, hogy rám ne ontsd

keserűségedet?

Űzd el, miként én, s hadd legyek

hű társad, enyhitőd,

s majd újraéljük azt a szép

letűnt időt.

A szép letűnt időt, szivem

a szép letűnt időt,

hogy elfeledted azt

a szép letűnt időt.

 

De álom ez, s hogy teljesül,

nem is remélhetem,

szegény szememből hull a könny,

patakzik szüntelen.

Feledhettél – az én szivem

sziveddel összenőtt.

Én nem felejtem azt a szép

letűnt időt.

A szép letűnt időt, szivem

a szép letűnt időt,

hogy elfeledted azt

a szép letűnt időt.

 

Ha lesz egy hajlék valaha,

mely igazán enyém,

és vendégváró ételem,

akármilyen szerény,

akkor – lehetsz eső-űzött

vándor, vagy pártütő –

ajtót nyit néked a régi szép

letűnt idő.

A szép letűnt idő, szivem

a szép letűnt idő,

ajtót nyit néked a régi

szép letűnt idő.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blog.xfree.hu/myblog

minimap