Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Avison, Margaret: Képrombolók (The Iconoclasts Magyar nyelven)

Avison, Margaret portréja
Mezey Katalin portréja

Vissza a fordító lapjára

The Iconoclasts (Angol)

The dervish dancer an the smoking steppes
Unscrolled, into the level lava-cool
Of Romish twilight, baleful hieroglyphs
That bad been civic architecture,
The sculptured utterances of the Schools.

Vikings rode the tasseled sea:
Over their shoulders, running towards their boats,
They had seen the lurking matriarchal wolves,
Ducked their bright foreheads from the iron laurels
Of a dark Scandinavian destiny,
And chosen, rather, to be dwarfed to pawns
Of the broad sulking sea.

And Lampman, when he prowled the Gatineau:
Were the white vinegar of northern rivers,
The stain of punkwood in chill evening air,
The luminous nowhere past the gloomy hills,
Were these his April cave -
Sought as the first men, when the bright release
Of sun filled  them with sudden self-disdain
At bone-heaps, rotting pelts, intruded adventures,
Sought a more primitive nakedness?

The cave-men, Lampman, Lief, the dancing dervish,
Envied the fleering wolf his secret circuit;
But knew their doom to propagate, create.
Their wild salvation wrapt within that white
Burst of pure art whose only promise was
Ferocity in them, thudding its dense
Distracting rhythms down their haunted years.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

Képrombolók (Magyar)

Kerengő dervis csavarta a sztyeppe-
Füstbe, Róma lávahűvös alkonyába,
A vésztjósló írásjelekbe
Építészetét a régi városoknak,
Faragott tanait az Iskoláknak.

A vikingek a tengert lovagolták:
Válluk fölött, csónakjukhoz rohanva
Néztek a matriarchális farkasokra.
Fehér homlokuk vízbe húzta
Sötét skandináv végzet vasbabérja
És inkább lettek a feltornyosult
Tenger sakkbábui.

És Lampman, míg a Gatineau-n barangolt;
Az északi folyók fehér evetje,
Az esti légben korhadékfa füstje,
Fénylő sehol a sötét dombokon túl,
Áprilisi odúja volt -
Mint az ősember a sugárba borult
Napon, csonthalmok s bőrök bűze felett,
Barlangrajz-kalandoktól megcsömörlött,
S egy ősibb csupaszságot keresett?

A barlanglakó, Lampman, Lief s a dervis,
a farkas dúlt, titkos útjára vágyott;
de tudta sorsát, alkotott, családot
nevelt, vad üdvösségükből a tiszta
művészet vakító robbanása
lett, azt táplálta, sűrű ritmusokban
kísértve, éveiken átdobogva.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaM. K.

minimap