Beaver, Bruce: 20. nap (Day 20 Magyar nyelven)

The green gossip of the maidenhair

fern potted upon the table

above my book interposed

itself between the vibrant noon

silence and sonorities of

Henry James. I note its modest

jubilance of leaf. a generous

crowding of neat petals. They

overhang without overshadowing

the sad history of Isabel Archer's

Roman journey. From a spiny

tenacity of brown stems to a

transpaiency of green tendrils

they quiver and caress in air

the faint spring warmth in the

moon-win and milky light.

The lace cloth beneath my angled

pen-holding hand imprints its

knotted pattern. Between the moist

maidenhair and the dry lace

the century-old and mellowed tones

of the expatriate master draw me back to

the ever-so civilized hell of the human condition.

Az asztalomra tett, cserepes,

vénuszhajú páfrány zöld

pletykálkodása itt a könyvem fölött

a vibráló délutáni csend

és Henry James zengzetei

közé ékelődött. Levelének

szerény ujjongását, tiszta szirmainak

bőkezű burjánzását megjegyzem.

A betűk fölé hajolva sem vetnek

árnyékot Isabel Archer római

utazásának szomorú történetére.

Szúrósan makacs barna szárától

az áttetszően zöld indákig

rezeg és hullámzik a bágyatag

tavaszi meleg levegő a tejfölös,

sápadt holdfényben.

A kezemben tartott toll alatt

a csipketerítőn kirajzolódik

bonyolult mintázata.

A nedves páfrány és a száraz

csipke közt a száműzött mester

százéves, telt hangja vezet vissza

az emberi viszonyok agyoncivilizált poklához.