Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Beckett, Samuel: Quatre Poèmes*

Beckett, Samuel portréja

Quatre Poèmes* (Angol)

1. Dieppe

 

again the last ebb

the dead shingle

the turning then the steps

toward the lighted town

 

2.

my way is in the sand flowing

between the shingle and the dune

the summer rain rains on my life

on me my life harrying fleeing

to its beginning to tis end

 

my peace is there in the receding mist

when I may cease from trreading these long shifting thresholds

and live the space of a door

that opens and shuts

 

3.

what would I do without this world faceless incurious

where to be lasts but an instant where ebery instant

spills in the void the ignorance of having been

without this wave where in the end

body and shadow together are engulfed

what would I do without this silence where the murmurs die

the pantings the frenzies toward succour towards love

without this sky that soars

above it's ballast dust

 

what would I do what I did yesterday and the day before

peering out of my deadlight looking for another

wandering like me eddying far from all the living

in a convulsive space

among the voices voiceless

that throng my hiddenness

 

4.

I would like my love to die

and the rain to be falling on the graveyard

and on me walking the streets

mourning the first and last to love me

 

*translated from French by the author



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mural.uv.es/sagrau/textos/poems.html

Négy költemény (Magyar)

1. Dieppe

 

ismét egy utolsó apály

halott kavics

elfordulok a lépcsők

a régi fények a város

 

2

ez a homokpergés vagyok

kavics és dűne közt

életemre nyári eső szakad

rám az életem hajszolva futamodva

a kezdetéhez mely a vég

 

nyugszom majd távolodó ködben

ha az örök-más küszöb-járást elhagyhatom

és egy ajtó tere leszek

mely nyílik és bezárul

 

3

e világ nélkül mit kezdenék se arc se kérdés

hol legyek végső ha nem oly pillanatban hol a pillanat

mind beleömlik a semmibe a megvolt-már-

nemtudásba

mit kezdenék e hullám nélkül hol végezetül

együtt merül a test az árny

mit e csönd nélkül hol a neszezés kihal

a zihálás az őrület segítségért szerelemért

az ég nélkül mely pornehezéke

fölött egyre emelkedik

 

mit kezdenék amit tegnap meg tegnapelőtt

kajütablakomon lesve hátha vándorol valaki

más is mint én örvénylik messze mindentől ami él

mint én e rángó térben

hangtalanul a hangok közt melyek

rejtezésemben szoronganak

 

4

szerelmem bár halna meg

hullna a temetőre eső

és rám ahogy az utcákat rovom

és gyászolom az elsőt és utolsót



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://canadahun.com

minimap