Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Belloc, Hilaire: Lord Lundy

Belloc, Hilaire portréja

Lord Lundy (Angol)

Who was too Freely Moved to Tears, and thereby ruined his Political Career

 

Lord Lundy from his earliest years

Was far too freely moved to Tears.

For instance if his Mother said,

“Lundy! It’s time to go to Bed!”

He bellowed like a Little Turk.

Or if his father Lord Dunquerque

Said “Hi!” in a Commanding Tone,

“Hi, Lundy! Leave the Cat alone!”

Lord Lundy, letting go its tail,

Would raise so terrible a wail

As moved His Grandpapa the Duke

To utter the severe rebuke:

“When I, Sir! was a little Boy,

An Animal was not a Toy!”

 

His father’s Elder Sister, who

Was married to a Parvenoo,

Confided to Her Husband, Drat!

The Miserable, Peevish Brat!

Why don’t they drown the Little Beast?”

Suggestions which, to say the least,

Are not what we expect to hear

From Daughters of an English Peer.

His Grandmamma, His Mother’s Mother,

Who had some dignity or other,

The Garter, or no matter what,

I can’t remember all the Lot!

Said “Oh! That I were Brisk and Spry

To give him that for which to cry!”

(An empty wish, alas! For she

Was Blind and nearly ninety-three).

 

The Dear Old Butler thought-but there!

I really neither know nor care

For what the Dear Old Butler thought!

In my opinion, Butlers ought

To know their place, and not to play

The Old Retainer night and day.

I’m getting tired and so are you,

Let’s cut the poem into two!

 

 

Second Part

 

It happened to Lord Lundy then,

As happens to so many men:

Towards the age of twenty-six,

They shoved him into politics;

In which profession he commanded

The Income that his rank demanded

In turn as Secretary for

India, the Colonies, and War.

But very soon his friends began

To doubt is he were quite the man:

Thus if a member rose to say

(As members do from day to day),

"Arising out of that reply . . .!"

Lord Lundy would begin to cry.

A Hint at harmless little jobs

Would shake him with convulsive sobs.

While as for Revelations, these

Would simply bring him to his knees,

And leave him whimpering like a child.

It drove his colleagues raving wild!

They let him sink from Post to Post,

From fifteen hundred at the most

To eight, and barely six--and then

To be Curator of Big Ben!. . .

And finally there came a Threat

To oust him from the Cabinet!

 

The Duke -- his aged grand-sire -- bore

The shame till he could bear no more.

He rallied his declining powers,

Summoned the youth to Brackley Towers,

And bitterly addressed him thus--

"Sir! you have disappointed us!

We had intended you to be

The next Prime Minister but three:

The stocks were sold; the Press was squared:

The Middle Class was quite prepared.

But as it is! . . . My language fails!

Go out and govern New South Wales!"

 

The Aged Patriot groaned and died:

And gracious! how Lord Lundy cried!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Lord Lundy (Magyar)

Ki könnyet túl könnyelműen ejtett, s ezért a politikai pályán megbukott

 

Lord Lundy már mint zsenge gyermek

könnyet túl könnyelműen ejtett.

Ha szülője megkérte szépen,

,,Lundy, térjen aludni, kérem",

már óbégatott, mint a dervis,

s ha csak Lord Dunquerque, apja mert is

szólni, „Hé!", hogy firtassa zordan,

„Nem jó a macska úgy, ahogy van?";

Lord Lundy kezét ejtve ölbe,

elengedte s majd vízbe ölte,

tűrve, hogy hercegi nagyatyja

magát e szózatra ragadja:

„Úrfi, életem hajnalán még

más volt az állat, más a játék!"

 

Nénje, az agg leánya s nője

egy közrendnek, a párvenője

fülébe szisszent gyakran: „Ott, ott,

nézd az undok, nyimnyám porontyot,

esne belé a görcs, a pestis!"

Bizony, meg kellett érni ezt is:

ily nézeteknek hangot adhat

lánya egy felsőházi tagnak.

Szerető anyai nagyanyja

annyi neki a rendje-rangja,

térdszalagrendben térde roggyan,

a sort végig, jaj, hadd ne mondjam –

fohászkodott: „Bárcsak tehetnék

róla, hogy könnye okkal essék!",

(ám szándéka hiába véres,

mert vak s kilencvenhárom éves).

 

A Főkomornyik azt – ne, mégsem!

Fogalmam sincs, de meg se kérdem,

mit gondolt a jó Főkomornyik.

Efféle ódon házi holmik

tegyék a dolguk csöndben, és

csak semmi bennfenteskedés!

Ha más nem, én meguntam éppen,

a verset itt két részbe tépem.

 

 

Második ének

 

Lord Lundy éltének folyása?

Az várt rá, ami annyi másra.

Neve s huszonhat éve volt, hát

hamar politikára fogták,

hogy meg ne ürüljön a tárca

(had-, gyarmatügy, India). Ám a

párthívek telve sejtelemmel:

mégsem az ideális ember.

Ha (napra nap) szószékre hágott

az ellenzék, és visszavágott,

„Ha így meg úgy, akkor ez és ez…"

Lord Lundynál eltört a mécses,

sürgős egy-egy csip-csup dolog?

már szivettépően zokog;

na, és a nagy leleplezések:

a szája széle reszket, és nyekk!

térden az egeret itatja.

A Ház falramászott miatta,

és süllyesztették egyre lejjebb:

az ezerötszázból ezer lett,

nyolc-, hatszáz – csak ennyire fontos,

a Big Bennél lett Fő-kolompos,

s beszélték már, hogy könnye folytán

utóbb túlad rajta a kormány.

 

Sokat élt nagyatyja, a herceg

sokáig nyelte, amit kellett,

végül berendelte a várba,

hogy gutaütés ne találja,

s ott keserűn reája támad:

,,Úrfi, csalódás a családnak!

Miniszterelnök bukna, véltem,

három, s önt láthatom a székben!

Sajtó: jó, részvény: rendbeszedve,

a középosztály beetetve,

s mit ér? Mars ki! Új posztja várja:

kormányzó lesz Ausztráliába!"

 

Az agg honfi lelkét kiadta,

s Lord Lundy méltón megsiratta.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap