Végtelen irgalmadban
mutass csodát,
Képek Ura, kinek szerelme
a szempillát s a rózsát
választja nyelvéül, s ma
fedd föl nékem, hogy mit jelentenek
ezek az emberek a répaföldön
és kovásztalan kenyerük.
Mert szíved moccanásait
látszik tükrözni minden,
s lám, ketten fölszedegetik a répát,
ketten pedig húzzák a kordét;
és négyük között mégsem
hangzik el soha egy szó,
mert hiányzik belőlük a kovász,
melytől az emberi kenyér dagad.
De hárman az üres légbe merednek,
a negyedik meg térdét dörgöli;
mily értelmet találjak
ilyen sötét hangzókban?
Képek Ura, kinek szerelme
a szempillát s a rózsát
választja metaforául, ma
az őr ütései alatt
a kovásztalan ember föl se jajdult,
s arcát se fordította el;
ezek az emberek a répaföldön,
mondd, mit jelentenek?