Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Blake, William: Az elveszett kislány (The Little Girl Lost Magyar nyelven)

Blake, William portréja
Hajnal Anna portréja

Vissza a fordító lapjára

The Little Girl Lost (Angol)

In futurity
I prophesy
That the earth from sleep
(Grave the sentence deep)
 
Shall arise, and seek
For her Maker meek;
And the desert wild
Become a garden mild.
 
In the southern clime,
Where the summer's prime
Never fades away,
Lovely Lyca lay.
 
Seven summers old
Lovely Lyca told.
She had wandered long,
Hearing wild birds' song.
 
'Sweet sleep, come to me,
Underneath this tree;
Do father, mother, weep?
Where can Lyca sleep?
 
'Lost in desert wild
Is your little child.
How can Lyca sleep
If her mother weep?
 
'If her heart does ache,
Then let Lyca wake;
If my mother sleep,
Lyca shall not weep.
 
'Frowning, frowning night,
O'er this desert bright
Let thy moon arise,
While I close my eyes.'
 
Sleeping Lyca lay,
While the beasts of prey,
Come from caverns deep,
Viewed the maid asleep.
 
The kingly lion stood,
And the virgin viewed:
Then he gambolled round
O'er the hallowed ground.
 
Leopards, tigers, play
Round her as she lay;
While the lion old
Bowed his mane of gold,
 
And her bosom lick,
And upon her neck,
From his eyes of flame,
Ruby tears there came;
 
While the lioness
Loosed her slender dress,
And naked they conveyed
To caves the sleeping maid.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryloverspage.com

Az elveszett kislány (Magyar)

Jövendőbe látok,
abból prófétátok,
hogy majd a föld felébred,
(ezt jól szivedbe véssed!)
 
felkél és megkeresi
Őt, ki mestere neki,
s akkor a sivatag
kert lesz az ég alatt.
 
Hol a déli ég
hervadatlan ég,
ott feküdt maga
gyönyörű Rika.
 
Járt-kelt, vándorolt,
hol vadmadár dalolt,
csak hét nyarat élt,
kicsi Rika félt.
 
Álom, jöjj körém,
fa, hajolj fölém,
sír apám, anyám:
hol alhat az a lány?
 
Pusztába veszett
kicsi gyermeked.
Hogy alhat Rika,
mikor sír anya?
 
Szíve fáj nagyon,
én sem alhatom.
Ha anyád elaludt,
Rika, hagyd a bút.
 
Vont-szemöldü éj,
vad a puszta, mély,
holdad fenn legyen,
míg lehunyom szemem.
 
Rika szunnyadott
s köré álltak ott
nagy ragadozók,
vad barlanglakok.
 
Fenséges oroszlán
nézte a kisleányt,
halkan járta körül,
s a megszentelt föld örült.
 
Leopárd, tigris ott
a lány körül játszadozott,
hajbókolt az oroszlán, vén
fején az aranysörény.
 
Nyalogatta szűz kebelét
s nyakára hullatta szét,
míg lángszeme égetett,
a rubint könnycseppeket.
 
Nagy nősténye ezalatt
felfedte a szép tagokat,
s a szüzmeztelen lányt
vitték a barlang iránt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. A.

minimap