Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Blunden, Edmund: Forefathers

Blunden, Edmund portréja

Forefathers (Angol)

Here they went with smock and crook,

Toiled in the sun, lolled in the shade,

Here they mudded out the brook

And here their hatchet cleared the glade:

Harvest-supper woke their wit,

Huntsmen's moon their wooings lit.

 

From this church they led their brides,

From this church themselves were led

Shoulder-high; on these waysides

Sat to take their beer and bread.

Names are gone - what men they were

These their cottages declare.

 

Names are vanished, save the few

In the old brown Bible scrawled;

These were men of pith and thew,

Whom the city never called;

Scarce could read or hold a quill,

Built the barn, the forge, the mill.

 

On the green they watched their sons

Playing till too dark to see,

As their fathers watched them once,

As my father once watched me;

While the bat and beetle flew

On the warm air webbed with dew.

 

Unrecorded, unrenowned,

Men from whom my ways begin,

Here I know you by your ground

But I know you not within -

There is silence, there survives

Not a moment of your lives.

 

Like the bee that now is blown

Honey-heavy on my hand,

From his toppling tansy-throne

In the green tempestuous land -

I'm in clover now, nor know

Who made honey long ago.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Ősapák (Magyar)

Zubbonyban, kezükbe bot,

tűző napon, árnyék hüsén,

felárkolták a patakot,

irtottak erdő sűrűjén:

arató-bál kedvüket,

holdfény gyújtá vérüket.

 

Innen vitték ők nejük

e templomból s váll fölött

őket is majd. Kenyerük-

sörük itt költék el ők; –

nevük eltűnt – kicsodák,

rávallnak e kalibák.

 

Nevük nem maradt – csak itt,

egy-két Bibliába-rótt;

inak-izmok népe volt,

kit a város sose hitt.

Tollat ez nem forgatott,

csűrt, műhelyt, malmot rakott.

 

Gyepen játszó fiait

nézte, míg az est leszáll,

amint nézték atyjaik

őket, s engem is atyám;

míg denevér meg bogár

szállt az este bársonyán.

 

Elfeledi és jeltelen

nép, amelyből sarjadok,

gyökerük felismerem,

ám lényük marad titok.

Csend. Éltükből nem maradt

egy túlélő pillanat.

 

Mint e méh, mely terhivel

pilledten kezemre szállt,

vad viharban hagyva el

zöldben ingó trónusát –

pihenek, nem tudva, lám,

ki gyűjtött mézt hajdanán.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap