Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Bowering, George: For W.C.W.

Bowering, George portréja

For W.C.W. (Angol)

I
Language lifted
  out of the ordinary
     into the illumination
of poetry.
   Objects: sticks & stones
     coming together
you place before our eyes
     exposed bare to the weather
rained on and
  crackt dry in the sun
A stick a stone
  a river cutting thru clay
a white barn in a field
  a cat coiled
     on a box

Words
  coming together
     moving at one another
traction for the tongue

     Look at that! American
language shouting
  across the Potomac
     ring coins over the river
open out western states
   —anywhere a man can
         hear his voice

     In the machines of Paterson
rattling ten million words a day
  a voice moves
     physical — not understood
  as lit-er-ary, but moving
     as a machine, with traction
  fitting itself against resistance

 —Song understood by
        the banging ear

II
A sparrow
balances in the wind

voicing song
into the shifting air

It is a small thing
but as big as all creation

to its mate beside it
on a wire, balancing

The wind blows
the wire snaps underfoot

the feet hold
the feathers have no time
to compose themselves

It is
as it should be or
as it is

III
I heard he askt the excavators
     for a boulder
  dumpt in his
     front yard

They must have thought
     he was some old nut

I mean you dig a boulder
     out of the ground you don’t
         leave it in your front yard

I mean what good is a big rock?
  all you can do
     is look at it
  or lean on it

I mean if youve got a lawn
  youve got to mow around
     the damn thing
  and clip the bloody grass

I mean I hear he used to be
     a doctor what’d he do
  with the gallstones he cut out
     put them on the bloody mantle?

IV
The descent beckons
  as the ascent beckoned
     I understand that
till the point of
  What now?
     He is dead gone forever
and to where?
  Into that black which is
     blacker than the memory
of black?
     It is as it should be
         or as it is.

He is a part of the history
  he brought poems together
     clucht out of chaos
he will be the reason
  behind a language where
     epics can be clucht
he will be sticks & stones
 hewer of wood
   drawer of water
     William
         Carlos
             Williams



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://spokenweb.concordia.ca

W. C. W.-nek (Magyar)

I
Nyelv
  a megszokottból
     a költészet fényébe
emelt.
  Tárgyak: ág és kő
     ér össze
szemünk elé helyezed
     kitéve pőrén az időnek
eső hull rá és
  szárazra repedezik a napon
Ág kő
  folyó vágja át az agyagot
fehér pajta a mezőn
  összegömbölyödött macska
     egy ládikán

Összeérnek
  a szavak
     mozgásba hozva egymást
a nyelv vonóereje

     Ezt nézd meg! Amerikai
nyelv kiabál
  át a Potomac-on
     zengő érmék a folyó fölött
kitárulnak a nyugati államok
  - bárhol ahol hallhatja
       hangját az ember

    Naponta tízmillió szó zörög
Paterson gépeiben
  a hang fizikai
    mozgása - nem mint i-ro-dalmi
értendő, mégis mozog
    akár egy gép, vonóerővel
  látja el magát a szembenállás ellen

- Dal amit felfogott
     a dübörgő fül

II
Veréb
egyensúlyoz a szélben

dalt énekel
a mozduló levegőbe

Apróság ez
mégis nagy mint a teremtett világ

párja mellé
a himbálózó drótra

Fúj a szél
csattan a drót alattuk

szorítanak a lábak
a tollaknak nincs idejük
rendbe szedni magukat

Úgy van ez
ahogy lennie kell
vagy ahogy van

III
Megtudtam hogy kért a markológép-kezelőktől
       egy sziklakövet
amit udvara elülső részében
          dobtak le

Afféle dilis vén szivar
     gondolták róla nyilván

Mert hiszen ha kiásol a földből
  egy sziklakövet nem hagyod
     a házad előtti kertben

Mert hiszen mire jó egy ilyen nagy szikla?
  nézheti az ember
     nekidőlhet
  és ez minden

Mert hiszen hogyha pázsitod van
  köröskörül kell nyírnod
     ezt az átokverte dolgot
  és levágni az átkozott füvet

Mert hiszen tudom hogy régebben orvos volt
     vajon mit csinálna
  az általa kivágott epekövekkel
     vitrinbe rakná?

IV
Szólít az ereszkedés
  ahogy szólított az emelkedés
     Addig a pontig
értem hogy
  Most mihez kezdjünk?
     Örökre ment el
és merre?
  A sötétségbe mely
     sötétebb mint a sötétség
emlékezete?
  Úgy van ez ahogy lennie kell
     vagy ahogy van.

Része a történelemnek
  verseket gyűjtött egybe
     kiragadva őket a káoszból
ő lesz az értelem
     a nyelv mögött ahol
megragadhatók a hősköltemények
ő lesz az ág és a kő
 fát vág
   vizet húz
      William
         Carlos
           Williams



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaGy. B.

minimap