Browning, Robert: Azután (After Magyar nyelven)

Take the cloak from his face, and at first

    Let the corpse do its worst!

How he lies in his rights of a man!

    Death has done all death can.

And, absorbed in the new life he leads,

    He recks not, he heeds

Nor his wrong nor my vengeance—both strike

    On his senses alike,

And are lost in the solemn and strange

    Surprise of the change.

Ha, what avails death to erase

    His offence, my disgrace?

I would we were boys as of old

    In the field, by the fold—

His outrage, God’s patience, man’s scorn

    Were so easily borne!

I stand here now, he lies in his place:

    Cover the face!

Takard föl arcát, és elém borulva

Rémítsen el a hulla.

Mint férfi néz most is reám még!

Megtette a halál már a magáét.

Új életébe süpped, önmagába,

S csöppet se bánja

Se bosszumat, se bűnét - mind a kettő

Számára meddő,

S a változás ünneplő-ijedelmes

Lázában elvesz.

Mit ér, hogy a halál s a vére most a

Sértéseit és szégyenem lemosta?

Bár gyermekek volnánk, mint réges-régen

Künn a cserénynél és a réten -

A vétke s a Sors nem nyomná az elmém,

Könnyen viselném.

Itt állok, ő meg fekszik. Mit akarsz hát?

Takard el arcát.