Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Browning, Robert: In Three Days

Browning, Robert portréja

In Three Days (Angol)

I.

So, I shall see her in three days

And just one night, but nights are short,

Then two long hours, and that is morn.

See how I come, unchanged, unworn—

Feel, where my life broke off from thine,

How fresh the splinters keep and fine,—

Only a touch and we combine!

 

II.

Too long, this time of year, the days!

But nights—at least the nights are short.

As night shows where her one moon is,

A hand’s-breadth of pure light and bliss,

So life’s night gives my lady birth

And my eyes hold her! What is worth

The rest of heaven, the rest of earth?

 

III.

O loaded curls, release your store

Of warmth and scent, as once before

The tingling hair did, lights and darks

Out-breaking into fairy sparks,

When under curl and curl I pried

After the warmth and scent inside,

Thro’ lights and darks how manifold—

The dark inspired, the light controlled!

As early Art embrowned the gold.

 

IV.

What great fear—should one say, “Three days

That change the world might change as well

Your fortune; and if joy delays,

Be happy that no worse befell!”

What small fear—if another says,

“Three days and one short night beside

May throw no shadow on your ways;

But years must teem with change untried,

With chance not easily defied,

With an end somewhere undescried.”

No fear!—or if a fear be born

This minute, it dies out in scorn.

Fear? I shall see her in three days

And one night, now the nights are short,

Then just two hours, and that is morn.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.telelib.com/words/authors

Három nap múlva (Magyar)

           I

Így - három nap még, s látom őt,

S egy éj - de hisz az éj rövid,

S két óra ráadás - és itt a perc,

S megint a régi, hű sziven heversz,

Mely szívedről törött le és

Melyen még, ím, friss a törés:

Illesszük össze s egybeforr a rés!

 

           II

Egy év, amíg e pár nap eltipeg!

De legalább az éjek rövidek!

S mint lenge hold az éj egén,

A keskeny, karcsú drága fény:

Kelsz s fénylik éjlő életem

S csak téged látlak és nekem

Te vagy csak földem és egem!

 

           III

Ó, a súlyos, bomló hajak

Illattal s hővel hulljanak,

Mint régen, szőke és setét

Zengéssel szikrát szórva szét;

E hajhoz arcom hányszor ért

A drága hőért s illatért

S mily fénye volt, meg árnya - mert

Barnán büvölt s szőkén levert,

Mint ó művész, ha tust s aranyt kevert...

 

           IV

S ha tán zord szó int: "Pár nap, és

Egy világ is romokba dől,

Hát még a halk reménykedés?

Örülj, ha míg vársz, gyász nem öl!" -

S ha gyáva szó ijeszt: "Kevés

Talán e három nap s egy éj,

Hogy árny törjön rá s szenvedés,

De évek jönnek, meredély

Véletlenekkel és kevély

Balsorssal, hogy rút véget érj!" -

Nem félek: ó, te, drága "mersz!",

Vidíts, ki vaksi bút leversz,

Három nap s újra látom Őt,

S egy éj, de hisz az éj rövid,

S két óra ráadás - és itt a perc!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu/00300/00339/00339.htm#d5663

minimap