Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Browning, Robert: In a Year

Browning, Robert portréja

In a Year (Angol)

I.

Never any more,

    While I live,

Need I hope to see his face

    As before.

Once his love grown chill,

    Mine may strive—

Bitterly we re-embrace,

    Single still.

 

II.

Was it something said,

    Something done,

Vexed him? was it touch of hand,

    Turn of head?

Strange! that very way

    Love begun:

I as little understand

    Love’s decay.

 

III.

When I sewed or drew,

    I recall

How he looked as if I sung,

    —Sweetly too.

If I spoke a word,

    First of all

Up his cheek the colour sprang,

    Then he heard.

 

IV.

Sitting by my side,

    At my feet,

So he breathed but air I breathed,

    Satisfied!

I, too, at love’s brim

    Touched the sweet:

I would die if death bequeathed

    Sweet to him.

 

V.

“Speak, I love thee best!”

    He exclaimed:

“Let thy love my own foretell!”

    I confessed:

“Clasp my heart on thine

    Now unblamed,

Since upon thy soul as well

    Hangeth mine!”

 

VI.

Was it wrong to own,

    Being truth?

Why should all the giving prove

    His alone?

I had wealth and ease,

    Beauty, youth—

Since my lover gave me love,

    I gave these.

 

VII.

That was all I meant,

    —To be just,

And the passion I had raised,

    To content.

Since he chose to change

    Gold for dust,

If I gave him what he praised

    Was it strange?

 

VIII.

Would he loved me yet,

    On and on,

While I found some way undreamed

    —Paid my debt!

Gave more life and more,

    Till, all gone,

He should smile “She never seemed

    Mine before.

 

IX.

“What, she felt the while,

    Must I think?

Love’s so different with us men!”

    He should smile:

“Dying for my sake—

    White and pink!

Can’t we touch these bubbles then

    But they break?”

 

X.

Dear, the pang is brief,

    Do thy part,

Have thy pleasure! How perplext

    Grows belief!

Well, this cold clay clod

    Was man’s heart:

Crumble it—and what comes next?

    Is it God?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.telelib.com/words/authors

Egy év múlva (Magyar)

           I

Arcát ezután

 Sohasem

Láthatom már, ahogyan

 Hajdanán.

Én loboghatok,

 Ő ha nem -

S együtt is magányosan

 Fáj a csók.

 

           II

Vajon mondtam és

 Tettem-e

Bántót? S mi volt: kézfogás,

 Fővetés?

Lám, a szerelem

 Kezdete

Rejtély - s a vége se más

 Sohasem.

 

           III

Varrtam, s mintha csak

 Csodaszép

Dalt dalolnék, úgy fülelt

 Azalatt.

Szavam hallatán

 Legelébb

Elpirult s csak úgy felelt

 Azután.

 

           IV

Lábamnál ha ült

 Csendesen,

Lélegzetem szítta be,

 Úgy örült.

S már gerjedezett

 A szivem:

Haljak meg, ha így vele

 Jót teszek.

 

           V

Kérlelt: "Légy enyém,

 S ha leszel,

Szíved szívvel követem!"

 S kértem én:

"Vonj szivedre: bűnt

 Nem teszel,

Hisz lelkem is lelkeden

 Rajta csüng!"

 

           VI

Baj volt igazat

 Vallanom? -

Hát mindig csak ő lehet,

 Aki ad?

Szépségem, hevem,

 Vagyonom:

Adtam - mert úgy szeretett -

 Mindenem.

 

           VII

Örömet nekem

 Az igért,

Hogy értem-gyúlt vágyait

 Hűthetem.

S mivel kincsemért

 Port cserélt,

Kár volt odaadni, mit

 Kérve kért?

 

           VIII

Ha szeretne még

 Mit nekem

Adott: én törleszteném

 Bármiképp.

De ha elomolt

 Mindenem,

Ő majd nevet: "Nem enyém,

 Sose volt!"

 

           IX

Majd nevet: "Mi van

 Ott belül

A szivében? - Más van a

 Férfiban!

Meghal? Értem épp?

 Hül s hevül!?

Érintem csak, s pattan a

 Buborék?"

 

           X

Kínom oly rövid!

 Tedd, mi köt

S éld világodat! - No lám,

 Csalt a hit.

Szív volt ez, de rég

 Tompa rög.

Zúzd szét! Mi jön azután?

 Tán az ég?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu/00300/00339/00339.htm#d5668

minimap