Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bukowski, Charles: Tizenkét repülő majom, akik egyszerűen képtelenek párzani (Twelve flying monkeys who won't copulate properly Magyar nyelven)

Bukowski, Charles portréja

Vissza a fordító lapjára

Twelve flying monkeys who won't copulate properly (Angol)

The bell rings and I open the side window by the door. It is night.

"Who is it?" I ask.

Somebody walks up to the window but I can't see the face.

I have two lights over the typewriter. I slam the window but there is talking out there. I sit down to the typewriter but there is still talking out there. I get up and rip open the door and scream:


I look around and there is one guy standing on the bottom of the steps and another guy standing on the porch, pissing; He is

pissing into a bush to the left of the porch, standing on the edge of the porch, his piss arching in a heavy swath, upward and then down into the bush.

"Hey, this guy is pissing into my bush," I say.

The guy laughs and keeps pissing. I grab him by the pants, pick him up and throw him, still pissing, over the top of the bush and into the night. He doesn't return.

The other guy says, "What did you do that for?"

"I felt like it."

"You drunk."  

"Drunk?" I ask.

He walks around the corner and is gone. I close the door and sit down to the typer again. All right, I have this mad scientist, he's taught monkeys to fly, he's got eleven monkey's with these wings. The monkeys are very good. The scientist has even taught them to race. Race around these pylons, yes. Now let's see. Gotta make it good. To get rid of a story you gotta have fucking, lots of it, if possible. Better make it twelve monkeys, six male and six of the other kind. All right now. Here they go. There they go around the first pylon. How am I going to get them to fucking? I haven't sold a story in two months. I should have stayed in the goddamned post office. All right. There they go. Around the first pylon. Maybe they just fly off. Suddenly. How about that? They fly to Washington, D.C. and hang around the Capitol dropping turds on the public, pissing on them, smearing their turds across the White House. Can I have one drop a turd on the President? No, that's asking too much. Okay, make it a turd on the Secretary of State. Orders are given to shoot them out of the sky. That's tragic, isn't it? But what about the fucking? All right. All right. Work it in. Let's see. Okay, ten of them are shot out of the sky, poor little things. There are only two others. A male and one other kind. They can't seem to be found. Then a cop is walking through the park one night and there they are, the last two of them, wings strapped on, fucking like the devil. The cop walks up. The male hears, turns his head, looks  up, gives a silly little monkey-grin, never missing  a  stroke, then turns his head and goes back to banging. The cop blows his head off. The monkey's head, that is. The female flips the male off in disgust and stands up. For a monkey, she is a pretty little thing. For a moment the cop thinks of, thinks of - But no, it would be too tight, maybe, and she might bite, maybe. While he's thinking this, the bullet, she falls. He runs up. She is wounded but not dead. The cop looks around, lifts her up, takes it out, tries to work it in. No good. Just room for the head. Shit. He drops her to the ground, puts his gun to her brain and B A M! it's over.

The bell rings again.

I open the door.

Three guys walk in. Always these guys. A woman never pisses on my porch, a woman hardly ever comes by. How am I going to get any sex ideas? I have almost forgotten how to do it. But they say it's like riding a bicycle, you never forget. It's better than riding a bicycle.

It's Crazy Jack and two guys I don't know.

"Look, Jack," I say, "I thought I was rid of you."

Jack just sits down. The other two guys sit down. Jack has promised me never to come by again but he is on the wine most of the time, so promises don't mean much. He lives with his mother and pretends to be a painter. I know four or five guys living with or supported by their mother, and the guys pretend to genius. And all the mothers are alike: "Oh, Nelson has a painting hanging at the Warner-Finch Galleries this week. His genius is being recognized at last! He's asking $4,000 for the work. Do you think that's too much?" Nelson, Jack, Biddy, Norman, Jimmy and Ketya, Fuck.

Jack has on blue jeans, is barefooted, no shirt, undershirt, just a brown shawl thrown over him. One guy has a beard and grins and blushes continually. The other guy is just fat. Some kind of leech.

"Have you seen Borst lately?" Jack asks.


"Let me have one of your beers."

"No. You guys come around, drink all my shit, split and leave me on a dry shore."

"All right."

He leaps up, runs out and gets his wine bottle which he has hidden under the cushion on the porch chair. He comes back, takes off the lid, takes a suck.

"I was down at Venice with this chick and one hundred rainbows. I thought I spotted the heat and I ran up to Borst's place with this chick and the hundred rainbows. I knocked on the door and told him, "Quick, let me in! I've got one hundred rainbows and the heat is right behind me!" Borst closed the door, I kicked it in and ran in with the chick. Borst was on the floor, jacking off some guy. I ran into the bathroom with the chick and locked the door. Borst knocked. I said, "Don't you dare come in here!" I stayed in there with the chick for about an hour. We knocked off two pieces of ass to amuse ourselves. Then we came out."

"Did you dump the rainbows?"

"Hell no, it was a false alarm. But Borst was very angry."

"Shit," I say, "Borst hasn't written a decent poem since 1955.

His mother supports him. Pardon me. But I mean, all he does is look at TV, eat these delicate little celeries and greens and jog along the beach in his dirty underwear. He used to be a fine poet when he was living with those young boys in Arabia. But I can't sympathize. A winner goes wire to wire. It's like Huxley said, Aldous, that is, 'Any man can be a-'"

"How you doing?" Jack asks.

"Nothing but rejects," I say.

The one guy begins playing the flute. The leech just sits there Jack lifts his wine bottle. It is a beautiful night in Hollywood, California. Then the guy who lives in the court behind me falls out of bed, drunk. It makes quite a sound. I'm used to it. I'm used to the whole court. All of them sit in their places, shades drawn. They get up at noon. Their cars sit out front dust-covered, tires going down, batteries weakening. They mix drink with dope and have no visible means of support. I like them. They don't bother me.

The guy gets into bed again, falls out.

"You silly damn fool," you hear him say, "get back into that bed."

"What's all that noise?" Jack asks.

"Guy behind me. He's very lonely. Drinks a beer now and

then. His mother died last year and left him twenty grand. He sits around and masturbates and looks at baseball games and cowboy shootums on TV. Used to be a gas station attendant.

"We've got to split." says Jack, "want to come with us?"

"No," I say.

They are going to see somebody who had something to do with the House of Seven Gables. It isn't the writer, the producer, the actors, it is somebody else.

"Well, no," I say, and they all run out. It is a beautiful sight. Then I sit down to the monkeys again. Maybe I can juggle those monkeys up. If I can get all twelve of them fucking at once! That's it! But how? And why? Check the Royal Ballet of London. But why? I'm going crazy. Okay, the Royal Ballet of London has this idea. Twelve monkeys flying while they ballet. Only before the performance somebody gives them all the Spanish Fly. Not the ballet. The monkeys. But the Spanish Fly is a myth, isn't it? Okay, enter another mad scientist with a real Spanish Fly! No, no, oh my God, I just can't get it right!

The phone rings. I pick it up. It's Borst:

"Hello, Hank?"


"I have to keep it short. I'm broke."

"Yes, Jerry."

"Well, I lost my two sponsors. The stock market and the tight dollar."

"Uh huh."

"Well, I always knew it was going to happen. So I'm getting out of Venice. I can't make it here. I'm going to New York City."


"I thought that's what you said."

"Well, I'm broke you see, and I think I can really make it there."

"Sure, Jerry."

"Losing my sponsors is the best thing that ever happened to me."


"Now I feel like fighting again. You've heard about people rotting along the beach. Well, that's what I've been doing down here: rotting. I've got to get out of here. And I'm not worried. Except for the trunks."

"What trunks?"

"I can't seem to get them packed. So my mother's coming back here."

"All right, Jerry."

"But before I go to New York I'm going to stop off at Switzerland and perhaps Greece. Then I'm coming back to New York."

"All right, Jerry, keep in touch. Always good to hear."

Then I am back to the monkeys again. Twelve monkeys who can fly, fucking. How can it be done? Twelve bottles of beer are gone. I find my reserve half-pint of scotch in the refrigerator. I mix one-third glass scotch with two-thirds water. I should have stayed in the goddamned post office. But even here, like this, you have a minor chance. Just get those twelve monkey's fucking. If you'd been born a camel boy in Arabia you wouldn't even have this chance. So get your back up and get those monkeys at it. You've been blessed with a minor talent and you're not in India where probably two dozen boys could write you under if they knew how to write. Well, maybe not two dozen, maybe just a round dozen. I finish the half-pint, drink half bottle of wine, go to bed, forget it.

The next morning at nine a.m. the doorbell rings. There is a young black girl standing there with a stupid-looking white guy in rimless glasses. They tell me that I have made a promise to go boating with them at a party three nights ago. I get dressed, get into the car with them. They drive to an apartment and a black-haired kid met him at a party.

"Hello, Hank."

He passes out little orange life-belts. Next I know we're down at the pier. I can't tell the pier from the water. They help me down a swinging wooden contraption that leads to a floating dock. The bottom of the contraption and the dock are about three feet apart. They help me down.

"What the fuck is this?" I ask. "Does anybody have a drink?"

I am with the wrong people. Nobody has a drink. Then I am in a small rowboat, rented, and somebody has attached a half-horse-power motor. The bottom of the boat is filled with water and two dead fish. I don't know who the people are. They know me. Fine, fine. We head out to sea. I vomit. We pass a suckerfish wrapped around a flying monkey. No, that's terrible. I vomit again.

"How's the great writer?" asks the stupid-looking guy in the prow of the boat, the guy with the rimless galsses.

"What great writer?" I ask, thinking he is talking about Rimbaud, although I never thought Rimbaud a great writer.

"You," he says.

"Me?" I say, "Oh, fine. Think I'm going to Greece next year."

"Grease?" he says. "You mean up your ass?"

"No," I answer, "up yours."

We head out to sea where Conrad made it. To hell with Conrad. I'll take coke with bourbon in a dark bedroom in Hollywood in 1970, or whatever year you read this. The year of the monkey-orgy that never happened. The motor flits and gnashes at the sea; we plunge on toward Ireland. No, it's the Pacific. We plunge on toward Japan. To hell with it.

FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lib.ru/INPROZ/BUKOWSKI

Tizenkét repülő majom, akik egyszerűen képtelenek párzani (Magyar)

Csengetnek, kinyitom a kisablakot. Éjszaka van.

- Ki az? - kérdem.

Valaki odalép az ajtóhoz, de nem látom az arcát a lámpától.

Becsapom a kisablakot, nem zavartatják magukat, folytatják a beszélgetést. Leülök az írógéphez, még mindig beszélnek. Felugrok, feltépem az ajtót, és kiüvöltök:


Körülnézek, az egyik pasas a lépcső alján áll, a másik a verandáról pisál. A bokrokra pisál a veranda széléről, vizelete vastag sugárban ível felfelé.

- Hé‚ ez a pasas lepisálja a bokromat - mondom.

A pasas röhög, és tovább pisál. Megragadom a gatyájánál fogva, felemelem a pisilő embert, és áthajítom a bokor felett, bele az éjszakába. Nem jön vissza.

A másik pasas megkérdezi: - Ezt miért kellett?

- Csak úgy.

- Részeg vagy.

- Részeg? - mondom.

Megfordul és eltűnik a sarkon. Becsukom az ajtót és visszaülök az írógéphez. Rendben, tehát van egy őrült tudósom, aki megtanította a majmait repülni. Tizenegy repülő majma van, mind nagyon ügyesek. Még versenyezni is megtanította őket. A villanypóznák körül versenyeznek. Nézzük, hogy is kell ezt. Ahhoz, hogy el lehessen adni, baszásnak is kell benne lenni, amennyi belefér. Jobb lesz, ha tizenkét majomra egészítem ki, hat hím, és hat a másik féléből. Rendben van. Elstartolnak. Megkerülik az első oszlopot. Hogy jutok el a baszásig? Két hónapja nem adtam el novellát. A postánál kellett volna maradnom. Mindegy. Ott repülnek. Megkerülték az első oszlopot. Mi lenne, ha váratlanul elrepülnének, mondjuk Washingtonba? Repkednek a Kapitólium felett, lekakálják, lepisálják az embereket, a székletükkel bekenik a Fehér Házat. Pottyanthatnék az elnökre is egy kis szart. Nem, az sok lenne. Na jó, akkor a külügyminiszterre. Parancsot adnak, hogy a majmokat le kell lőni. Ami tragikus végkifejlet, vagy nem? De mi lesz a baszással? Nyugalom, az is meg lesz. Nézzük csak. Jól van, tizet kilőnek közűlük, szegény kis drágáim. Csak kettő marad. Egy hím és egy a másikból. Sehogyse találják őket. Aztán egyik éjjel egy zsaru átsétál a parkon, és ott vannak, a szárnyuk felcsatolva, és basznak, mint az ördögök. A zsaru odamegy hozzájuk. A hím meghallja, oldalra fordítja a fejét, ránéz és elvigyorodik, azzal az ostoba majomvigyorral, közben nem hagy ki egyetlen lökést sem, majd visszafordul, és folytatja a kefélést. A zsaru fejbe lövi. A majom agya kiloccsan. A nőstény undorodva ellöki magáról a hímet, és feláll. Ahhoz képest, hogy majom, egész csinos kis jószág. A zsaru egy pillanatra arra gondol, arra gondol, hogy… De nem, valószínűleg túl szűk lenne, talán még harap is. Miközben ezen gondolkodik, a majom felszáll. A zsaru rászegezi pisztolyát a repülő majomra, és lő. A nőstény lezuhan. A rendőr odafut hozzá, az állat megsebesült, de még él. A zsaru körülnéz, felemeli a majmot, előveszi, és megpróbálja bedugni neki. Nem jó. Csak a makkja fér bele. Szar ügy. Ledobja a földre, a majom agyához szegezi a pisztolyt és BUMM! Vége van.

Megint csengetnek.

Kinyitom az ajtót.

Három pasas lép be. Mindig csak férfiak. Miért van az, hogy nő sose pisil a verandámon, nő alig jár erre. Honnan legyenek így szexi ötleteim? Már majdnem elfelejtettem, hogyan kell csinálni. Bár azt mondják, olyan ez, mint a biciklizés, sose felejted el. Jobb, mint a biciklizés.

Dilis Jack érkezik két faszival, akiket nem ismerek.

- Nézd, Jack - mondom neki -, már azt hittem, megszabadultam tőled.

Jack leül. A két pasas is leül. Jack azt ígérte, nem jön soha többé, de folyton borozgat, úgyhogy nem sokat érnek az ígéretei. Az anyjánál lakik és festőnek adja ki magát. Ismerek négy-öt másik pasast, aki az anyjával él, vagy az anyja tartja el, és mind zseninek tartják magukat. És persze minden anya egyforma. "Ó, Nelson műveit nem értékelik, mert túlzottan meghaladja a korát." Vagy tegyük fel, hogy Nelson tényleg festő, és kiakasztják valahol egy képét. "Ó, Nelsonnak kiállították a festményét a Warner-Finch galériában. Végre elismerik a zsenialitását! Négyezer dollárt kér a képért. Mit gondol, nem túl sok ez?" Nelson, Jack, Ketya, Norman és Jimmmy. Baszátok meg.

Jack kék farmernadrágban van, nincs rajta ing, se trikó, csak egy barna kendőt tekert magára. Az egyik pasas szakállas, és vigyorog, folyton elpirul. A másik egyszerűen csak kövér. Olyan piócaféle.

- Láttad Borstot mostanában? - kérdezi Jack.

- Nem.

- Adjál egy sört!

- Nem adok. Folyton csak jöttök, megisszátok a piámat, aztán lekoptok, én meg itt maradok szárazon.

- Hát jó.

Felkel, kiszalad és behozza a borát, amit a verandán rejtett el a szék párnája alá. Visszajön, kihúzza a dugót és beleiszik.

- Lementem a strandra egy csajjal és száz bélyeggel. Azt hittem, követnek a zsaruk és beugrottam Borsthoz a csajjal meg száz szivárványossal. Kopogok az ajtaján, és mondom neki: "Engedj be gyorsan! Száz lecsóm van és nyomomban a zsaruk!" De Borst bezárkózott. Berúgtam az ajtót és berohantam a csajjal. Borst a padlón feküdt és egy fickó farkát verte. Berohantam a fürdőszobába a csajjal, és magunkra zártam az ajtót. Borst bekopogott. "Ne merészelj bejönni" - mondtam neki. Egy órát maradtunk bent. Bevettünk két adagot, hogy elszórakoztassuk magunkat. Aztán kijöttünk.

- Lehúztad az anyagot?

- Egy francot, csak vaklárma volt. De Borst dühös volt.

- Az szar - mondom. - Borst nem írt egy normális verset 1955 óta. Az anyja tartja el. Már megbocsáss. Úgy értem, egész nap mást se csinál, csak tévézget, finom kis zellereket zabál, és a koszos alsógatyájában kocog a tengerparton. Valaha jó költő volt, amikor még azokkal a fiatal fiúkkal élt Arábiában. De már nem tudok együttérezni vele. A győztes tovább halad. Ahogy Huxley mondta, mármint Aldous: "Bárkiből lehet…"

- Hát neked hogy megy? - kérdi Jack.

- Csak visszautasítások, semmi más - mondom.

Az egyik pasas furulyázni kezd. A pióca csak ül a helyén. Jack felemeli a borosüveget. Szép ez a hollywoodi este. Aztán az ürge, aki a mögöttem lévő telken lakik, kiesik az ágyából részegen. Baromi nagy zajjal, de már megszoktam. Megszoktam az egész környéket. Mindenki csak elvan magában, lehúzott rolók mögött. Délben kelnek. Az autók szélvédője letakarva, a kerekek laposak, az aksik lemerülőben. Kábítószerrel keverik az alkoholt, és nem tudni, miből tartják el magukat. Nem zavarnak. Szeretem őket.

A szomszédom visszafekszik az ágyába, de újra kiesik.

- Te hülye barom - mondja magának -, mássz már vissza az ágyba.

- Mi ez a zaj? - kérdezi Jack.

- A szomszéd ürge. Nagyon magányos. Néha eljár sörözni. Tavaly halt meg az anyja, és hagyott rá húszezret. Csak ücsörög, maszturbál, baseball meccset néz meg western filmeket. Régen egy benzinkútnál dolgozott.

- Mennünk kell - mondja Jack. - Akarsz velünk jönni?

- Nem.

Azt mondják, van valami a Hétormú házzal kapcsolatban. Találkoznak valakivel, aki benne van a dologban. Nem az író, nem is a producer, nem a színészek közül, hanem valaki más.

- Nem megyek, és kész - mondom, erre kirohannak. Szép látvány. Visszaülök a majmaimhoz. Lehet, hogy fel lehetne pöckölni egy kicsit a történetet. Ha mondjuk mind a tizenkettő egyszerre baszna! Ez az! De hogy csináljam? És miért? Tanulmányoznom kellene a Londoni Királyi Balett Társulalát. De kell a miért? Mindjárt megőrülök. Rendben van, a Londoni Királyi Balett Társulatának van egy új koncepciója. Tizenkét majom repked felettük, miközben balettoznak. Csakhogy az előadás előtt valaki búgatóport ad nekik. Nem a táncosoknak. A majmoknak. De a búgatópor csak legenda, nem? Rendben van, belép a történetbe egy másik őrült tudós az igazi Spanyol Búgatóporral. Nem, nem megy, Istenkém, sehogyse stimmel.

Csörög a telefon. Felveszem. Borst van a vonalban.

- Hello, Hank?

- Igen?

- Rövid leszek. Leégtem.

- Értelek, Jerry.

- Elveszítettem mindkét szponzoromat. A tőzsdekrach és a gyenge dollár miatt.

- Aha.

- Tudtam én, hogy ez lesz. Elköltözöm Venice-ből. Nekem itt befellegzett. New York-ba megyek.

- Micsoda?

- Azt mondtam, New York-ba megyek.

- Igen, azt hittem, azt mondtad, New York-ba mész.

- Nézd, le vagyok égve, és szerintem ott majd egyenesbe jövök.

- Naná, Jerry fiú.

- Ez a legjobb dolog ami valaha történt velem, hogy elveszítettem a szponzoraim.

- Tényleg?

- Újra van kedvem küzdeni. Te csak tudod, milyen egy életen át a tengerparton rohadni. Hát, én is ezt csináltam, csak rothadtam itt. Ki kell szabadulnom. Az élet szép, csak az utazóládák miatt aggódom.

- Miféle ládák?

- Egszerűen nem tudok bepakolni. Úgyhogy anyám idejön Arizonából, és itt fog lakni, amíg távol vagyok, aztán én is visszajövök.

- Jól van, Jerry.

- De mielőtt New York-ba mennék, megállok még Svájcban, és mondjuk Görögben is. Aztán irány New York.

- Jól van, Jerry. Azért maradjunk kapcsolatban. Akkor majd hívsz.

Megint vissza a majmokhoz. Tizenkét majom, aki repülés közben is tudnak. Hogy lehet ezt megcsinálni? Tizenkét üveg sör fogyott el. Megtalálom a félretett whiskyt a hűtőben. Egyharmad whiskyhez kétharmad vizet keverek. Annál a rohadt postánál kellett volna maradnom. De még ilyen helyzetben is van némi esély. Csak rá kell bírni a tizenkét majmot a baszásra. Ha arab tevehajcsárnak születek, még ennyi esélyem se lenne. Szóval össze kell szednem magam, és beindítani a majmócákat. Meg vagyok áldva egy kis tehetséggel, ráadásul nem vagyok Indiában sem, ahol nyilván két tucat kissrác az asztal alá írna, ha tudnának írni. Na jó, lehet, hogy nem két tucat, csak egy tucat. Felhajtom a maradék whiskyt, iszom rá egy fél üveg bort, ágyba bújok, és elfelejtem az egészet.

Másnap reggel kilenckor csengetnek. Fiatal fekete lány áll az ajtóban meg egy butaképű fehér fiú keret nélküli szemüvegben. Azt mondják, három nappal ezelőtt egy buliban megígértem, hogy elmegyek velük hajókázni. Felöltözöm és beszállok az autójukba. Megállunk egy nyaralónál, kijön egy fekete hajú srác.

- Helló, Hank - mondja.

Nem ismerem fel. Úgy tűnik, vele is a bulin találkoztam. Narancsszínű mentőöveket osztogat mindnyájunknak. A következő dolog, amire emlékszem, hogy a mólón állunk. A móló nem válik külön a víztől. Lesegítenek egy himbálózó fatákolmányon, ami a vízen úszó stéghez vezet. A tákolmány alsó vége és a stég egy méter távolságra vannak egymástól. Átsegítenek.

- Mi a szar ez? - kérdezem. - Van valakinél pia?

Rossz társaságba keveredtem. Senkinél sincs pia. Aztán egy apró csónakban találom magam, kibérelték, és valaki hozzáerősített egy fél lóerős motort. A csónak aljában áll a víz, és két döglött hal van benne. Nem tudom, kik ezek. Ők viszont ismernek. Szuper, szuper. Kihajózunk a tengerre. Hánynom kell. Elhaladunk egy medúza mellett, a víz színén lebeg. Egy medúza, elképzelem, amint rátapad a repülő majomra. Nem, ez borzasztó. Megint hányok.

- Hogy van a nagy író? - kérdezi a butaképű fiú a csónak elejéből, az, akin a keret nélküli szemüveg van.

- Miféle nagy író? - kérdezem, gondolván, talán Rimbaudról beszél, bár Rimbaud-t sose tartottam nagy írónak.

- Te - mondja.

- Én? - mondom. - Jól vagyok. Jövőre Görögbe utazom.

- Görögbe? - kérdezi - Nyald a seggem örökre.

- Te nyald a seggem - vágok vissza.

Kihajózunk a tengerre, ahogy Conrad tette. A pokolba Conraddal. Kólát iszom majd bourbonnal az elsötétített hollywoodi hálószobában 1970-ben, vagy bármelyik évben, amikor ezt olvassák. A majomorgia éve, ami sosem teljesedett be. A motor ugrál és köpköd. Írország felé vesszük az irányt. Nem, ez a Csendes óceán. Japán felé vesszük az irányt. Pokolba az egésszel.

FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://terebess.hu/keletkultinfo