Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Burns, Robert: Nyugati szél (Song Composed In August Magyar nyelven)

Burns, Robert portréja
Áprily Lajos portréja

Vissza a fordító lapjára

Song Composed In August (Angol)

Now westlin winds and slaught'ring guns

Bring Autumn's pleasant weather;

The moorcock springs on whirring wings

Amang the blooming heather:

Now waving grain, wide o'er the plain,

Delights the weary farmer;

And the moon shines bright, when I rove at night,

To muse upon my charmer.

 

The partridge loves the fruitful fells,

The plover loves the mountains;

The woodcock haunts the lonely dells,

The soaring hern the fountains:

Thro' lofty groves the cushat roves,

The path of man to shun it;

The hazel bush o'erhangs the thrush,

The spreading thorn the linnet.

 

Thus ev'ry kind their pleasure find,

The savage and the tender;

Some social join, and leagues combine,

Some solitary wander:

Avaunt, away! the cruel sway,

Tyrannic man's dominion;

The sportsman's joy, the murd'ring cry,

The flutt'ring, gory pinion!

 

But, Peggy dear, the ev'ning's clear,

Thick flies the skimming swallow,

The sky is blue, the fields in view,

All fading-green and yellow:

Come let us stray our gladsome way,

And view the charms of Nature;

The rustling corn, the fruited thorn,

And ev'ry happy creature.

 

We'll gently walk, and sweetly talk,

Till the silent moon shine clearly;

I'll grasp thy waist, and, fondly prest,

Swear how I love thee dearly:

Not vernal show'rs to budding flow'rs,

Not Autumn to the farmer,

So dear can be as thou to me,

My fair, my lovely charmer!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.robertburns.org/works/31.shtml

Nyugati szél (Magyar)

Nyugati szél s vad puskaszó

a kedves ősz futára;

rebbentve rajt repül a fajd

hangafüves határba.

A gazdaszem most szívesen

néz ringó, ért kalászra;

a hold ragyog, kószálgatok

s az álmom ő, a drága.

 

Fogoly termő mezőkre száll,

hegy csal szelíd liléket,

szalonka völgyeket szeret,

gém forrásos vidéket;

galamb helye: lomb sűrüje,

min emberszem se lát át,

kökény-bozót bujtat rigót,

vadrózsalomb poszátát.

 

Örömeit vad és szelíd

madár künn megtalálja;

ez rajba száll, csapatba áll,

az úgy boldog, ha árva.

El innen, el! Riaszt a hely,

vidéke zord vadásznak,

ne halljam itt vad hangjait

s rángó szárnyat se lássak!

 

Csodás az est, Peggym, szeresd,

suhog a fecske szárnya;

az ég be kék, s a szép vidék

bágyadt-zöld s barna sárga;

menjünk vigan s nézd boldogan,

mit friss szem megcsodálhat;

vetés sora s galagonya

és mennyi boldog állat.

 

Halkan megyünk, beszélgetünk

s csak holdunk lát, a fényes,

derekadon erős karom

s vallom: szeretlek, édes!

A rózsatő, ha jő eső,

a gazdaszem kalásznak

úgy nem örül s nem lelkesül,

mint én, drágám, ha látlak!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://vmek.niif.hu/00300/00343/00343.htm#8

minimap