Campbell, Roy: Ősz (Autumn Magyar nyelven)

I love to see, when leaves depart,

The clear anatomy arrive,

Winter, the paragon of art,

That kills all forms of life and feeling

Save what is pure and will survive.

Already now the clanging chains

Of geese are harnessed to the moon:

Stripped are the great sun-clouding planes:

And the dark pines, their own revealing,

Let in the needles of the noon.

Strained by the gale the olives whiten

Like hoary wrestlers bent with toil

And, with the vines, their branches lighten

To brim our vats where summer lingers

In the red froth and sun-gold oil.

Soon on our hearth's reviving pyre

Their rotted stems will crumble up:

And like a ruby, panting fire,

The grape will redden on your fingers

Through the lit crystal of the cup.

Jó nézni míg hull a levél,

a pontos anatómiát,

művészet másaként a tél

mi érez, él, mind elpusztítja,

marad tovább csupán a tisztaság.

Holdhoz láncolva odafenn

vadlibák gágogó sora,

nem véd platán dús lombja sem,

a fenyőn is, lecsupaszítva

süt át a dél tűzsugara.

Szőrős birkózó-forgatag

bársony olajfákon a vihar,

s tőkék közt könnyűlnek az ágak,

hogy csurig tölthessék a kádat,

hol még rőt hab a nyár s naparanyszín olaj.

Nem soká, házunk tűzhelyén

venyigeszár pattog-csörög,

és mint rubintos lángu fény,

emelt kristálypoháron áthat,

szőllő pirul ujjad között.