Campbell, Roy: A rabszolga (The Serf Magyar nyelven)

His naked skin clothed in the torrid mist

That puffs in smoke around the patient hooves,

The ploughman drives, a slow somnambulist,

And through the green his crimson furrow grooves

His heart, more deeply than he wounds the plain,

Long by the rasping share of insult torn,

Red clod, to which the war-cry once was rain

And tribal spears the fatal sheaves of corn,

Lies fallow now. But as the turf divides

I see in the slow progress of his strides

Over the toppled clods and falling flowers,

The timeless, surly patience of the serf

That moves the nearest to the naked earth

And ploughs down palaces, and thrones and towers.

A pőre test izzó ködöt zihál,

amely a jámbor patkók közt pöfög,

a szántóvető, mint aki alvajár,

kármin barázdát húz a gyom között.

Rőt rög a szíve, s rajta több a seb,

mint most e földön, átkos, ősi baj,

kévéje volt lándzsánál élesebb,

eső hullt itt, mint törzsi csatazaj,

de most ugar. Ám hogy a gyepbe vág,

s forog a rög, az elmetszett virág,

rabszolgát látok, lassudan halad,

időtlenül, komor-türelmesen,

két lábbal áll a pőre földeken

fölszántva trónt, palotát, várfalat.