Carew, Thomas: Buzdítás élvezetre (Persuasions to Enjoy Magyar nyelven)

If the quick spirits in your eye

    Now languish and anon must die ;

If every sweet and every grace

Must fly from that forsaken face ;

    Then, Celia, let us reap our joys

    Ere time such goodly fruit destroys.

Or, if that golden fleece must grow

    For ever free from aged snow ;

If those bright suns must know no shade,

Nor your fresh beauties ever fade ;

Then fear not, Celia, to bestow

What, still being gather'd, still must grow.

    Thus, either Time his sickle brings

    In vain, or else in vain his wings.

Ha a vidámság szelleme

szemedben lankad s elenyész;

ha arcod bája, kelleme

nyom nélkül feledésbe vész:

arassuk addig a gyönyört

(Célia), míg van rá időnk.

Ám ha örökké tartható

aranygyapjad, s nem éri hó;

ha árny nem várja Napjaid,

s friss bájad soha nem hagy itt:

(Célia) akkor nem való,

hogy féltsd, mi bőven adható.

Sarlóval így hiába jő,

s hiába szárnyas az Idő.