Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Clampitt, Amy: A külső zátony (The Outer Bar Magyar nyelven)

Clampitt, Amy portréja
Tandori Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

The Outer Bar (Angol)

When through some lacuna, chink, or interstice
in the unlicensed free-for-all that goes
on without a halt out there all day, all night,
all through the winter,

one morning at low tide you walk dry-shod across
a shadow isthmus to the outer bar,
you find yourself, once over, sinking at every step
into a luscious mess—

a vegetation of unbarbered, virgin, foot-thick
velvet, the air you breathe an aromatic
thicket, odors in confusion starting up
at every step like partridges

or schools of fishes, an element you swim through
as to an unplanned, headily illicit
interview. The light out there, gashed
by the surf’s scimitar,

is blinding, a rebuke—Go back! Go back!—
behind the silhouetted shipwreck (Whose?
When did it happen? Back in the village
nobody can tell you),

the bell buoy hunkering knee-deep in foam,
a blood-red-painted harbinger. How strange
a rim, back where you came from,
of familiar portents

reviewed from this isola bella, paradise
inside a prison rockpile—the unravished
protégé of guardians so lawless, refuge
moated up in such a shambles!

Your mind keeps turning back to look at them—
chain-gang archangels that in their prismatic
frenzy fall, gall and gash the daylight
out there, all through the winter.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.amyclampitt.org

A külső zátony (Magyar)

Hogy valami rés, hasadék, nyiladék
tárul a törvénytelen tumultusban,
mely ott kavarog, mind éjjel-nappal,
mind végig a télen,

s egy reggel, apálykor, átvágsz száraz
cipővel a külső zátonyhoz egy árny-földnyelven,
oda kiérve, érzed, ahogy lépten-nyomon
besüppedsz a buja televénybe -

növényzet vár, nyíratlan, szűz, láb-vastag
bársony, levegő, mely akár a fűszeres
bozótok, illatok csapnak szét kuszán
lépted nyomán, fel, fogolymadarakként

vagy halrajokként, úszol ebben az elemben,
mintha nem tervezett, fejvesztett, tiltott
találkád jönne. A fény ott kinn, ahogy
a hullámverés handzsárja hasítja,

vakító, rosszalló - Vissza! Vissza! -,
a hajóroncs sziluettje mögött (Kié?
Mikor történt? A parti városkában
senki se a mondhatója),

a vészharang-bója térdig a habba fúródva,
vérvörösre festett hírnök. Mily különös
szegély, ott, amerről jöttél,
ismerős baljóslatoké,

visszanézve ez isola belláról, börtön
sziklaerődbeli paradicsomból - ó, mily
törvényen kívüli őrök meggyalázatlan
védence, ily végomlásba vájt menedék!

Lelked egyre visszaforog feléjük -
arkangyal rabok lánc-füzére, prizmás
őrjöngés, hull, ront, hasít napvilágot
ott künn, mind végig a télen át.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

minimap