Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Clarke, Austin: Pilgrimage

Clarke, Austin portréja

Pilgrimage (Angol)

When the far south glittered
Behind the grey beaded plains,
And cloudier ships were bitted
Along the pale waves,
The showery breeze — that plies
A mile from Ara — stood
And took our boat on sand:
There by dim wells the women tied
A wish on thorn, while rainfall
Was quiet as the turning of books
In the holy schools at dawn.

Grey holdings of rain
Had grown less with the fields,
As we came to that blessed place
Where hail and honey meet.
O Clonmacnoise was crossed
With light: those cloistered scholars,
Whose knowledge of the gospel
Is cast as metal in pure voices,
Were all rejoicing daily,
And cunning hands with cold and jewels
Brought chalices to flame.

Loud above the grassland,
In Cashel of the towers,
We heard with the yellow candles
The chanting of the hours,
White clergy saying High Mass,
A fasting crowd at prayer,
A choir that sang before them;
And in stained glass the holy day
Was sainted as we passed
Beyond that chancel where the dragons
Are carved upon the arch.

Treasured with chasuble,
Sun-braided, rich cloak'd wine-cup,
We saw, there, iron handbells,
Great annals in the shrine
A high-king bore to battle:
Where, from the branch of Adam,
The noble forms of language —
Brighter than green or blue enamels
Burned in white bronze — embodied
The wings and fiery animals
Which veil the chair of God.

Beyond a rocky townland
And that last tower where ocean
Is dim as haze, a sound
Of wild confession rose:
Black congregations moved
Around the booths of prayer
To hear a saint reprove them;
And from his boat he raised a blessing
To souls that had come down
The holy mountain of the west
Or wailed still in the cloud.

Light in the tide of Shannon
May ride at anchor half
The day and, high in spar-top
Or leather sails of their craft,
Wine merchants will have sleep;
But on a barren isle,
Where Paradise is praised
At daycome, smaller than the sea-gulls,
We heard white Culdees pray
Until our hollow ship was kneeling
Over the longer waves.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetrynook.com

Zarándokút (Magyar)

Gyöngyszürke sík felett
Mikor fölrémlett a dél,
S borus hajókat hányt-vetett
Fakón a hullám,
A viharos szél elállt -
Aránál - s partot ért
Homokján csónakunk:
A kútnál asszony-kivánság
Libbent az ágon, esett
Csöndben - kolostor-iskolában
Peregnek így a könyvlapok.

Hátrált az eső
A rét zöldje elől,
Ama szent földön jártunk már,
Hol hó hull, s méz fakad.
Ó, Clonmacnoise-on át
A fény kisért - s tudósok,
Akiknek szent tudását
Ércként a tiszta hangok őrzik,
Naponta ünnepeltek,
És kezük nyomán ékkő csillant
A drága kelyheken.

Dúsfüvű mezőkön,
A soktornyú Cashelben
A zsolozsma hangja szárnyalt
Sárgálló gyertyafényben,
Misét mondó fehér pap,
Fohászkodó vezeklők,
És felharsant a karének;
S a szines ablakokon át
Megszentelt fény ömölt
A szentélybe, hol sárkány díszlett
Az ív zárókövén.

Széphímű kazula,
Kehely, fonattal ékes,
Volt ott, s csengettyűk vasból,
Az oltárnál egy könyv,
S egy sír, a nagykirályé:
Itt, kiket nemzett Ádám,
Nemes zengésű nyelven -
Bronzba öntött kék s zöld zománcnál
Ékesebben - leírták
Az Isten előtt hódoló
Tűzszárnyú lényeket.

A sziklás városon
A toronynál, hol a tenger
Párába vész, gyónás,
Vad önvád hangja szólt:
A gyóntatószéknél
Tolongtak gyászruhában,
S vártak feddést a szenttől;
S Ő csónakjából minden lelket
Megáldott, ki eljött
A nyugat szent hegyéről, vagy
Felhők közt sírt ma még.

Shanonnak vizén könnyen
Elhorgonyozhatsz fél
Napig, s a bőrvitorlás
Hajón, s az árboc csúcsán
Alhat, ki bort hozott;
De a kopár szigetről,
Hol az Édent éltetik,
Ha virrad, bárha messziről csak,
A szerzetes-imát
Hallottuk még, míg öblös bárkánk
Hullámoknak feszült.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaB. R.

minimap