Collins, Billy: Budapest

My pen moves along the page
like the snout of a strange animal,
shaped like a human arm
and dressed in the sleeve of a loose green sweater.

I watch it sniffing the paper ceaselessly,
intent as any forager that has nothing on its mind
but the grubs and insects
that will allow it to live another day.

It wants only to be here tomorrow
dressed, perhaps, in the sleeve of a plaid shirt,
nose pressed against the page,
writing a few more dutyful lines

while I gaze out the window
and imagine Budapest,
or some other city
where I have never been.

Tollam úgy halad végig a lapon
akár egy különös állat orra,
formára emberi kéz,
egy kinyúlt zöld pulóver ujjába bújt.

Figyelem, ahogy szimatolja a papírt szüntelen,
elszántan, mint egy rágcsáló mely másra sem
gondol, csak a férgekre és bogarakra,
amiken egy újabb napig elél.

Egyszerűen itt akar lenni holnap is,
bemászni mondjuk egy vászoning ujjába,
hogy a laphoz szorított orral
néhány engedelmes sort leírjon,

míg én hosszan kinézek az ablakon,
és elképzelem Budapestet,
vagy néhány másik várost,
ahol még sohasem jártam.