Consolation (Angol)
How agreeable it is not to be touring Italy this summer, wandering her cities and ascending her torrid hilltowns. How much better to cruise these local, familiar streets, fully grasping the meaning of every roadsign and billboard and all the sudden hand gestures of my compatriots.
There are no abbeys here, no crumbling frescoes of famous domes and there is no need to memorize a succession of kings or tour the dripping corners of a dungeon. No need to stand around a sarcophagus, see Napoleon's little bed on Elba, or view the bones of a saint under glass.
How much better to command the simple precinct of home than be dwarfed by pillar, arch, and basilica. Why hide my head in phrase books and wrinkled maps? Why feed scenery into a hungry, one-eyes camera eager to eat the world one monument at a time?
Instead of slouching in a café ignorant of the word for ice, I will head down to the coffee shop and the waitress known as Dot. I will slide into the flow of the morning paper, all language barriers down, rivers of idiom running freely, eggs over easy on the way.
And after breakfast, I will not have to find someone willing to photograph me with my arm around the owner. I will not puzzle over the bill or record in a journal what I had to eat and how the sun came in the window. It is enough to climb back into the car
as if it were the great car of English itself and sounding my loud vernacular horn, speed off down a road that will never lead to Rome, not even Bologna. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.poemhunter.com |
|
Vigasz (Magyar)
Mennyire megnyugtató nem utazni Olaszországba ezen a nyáron, barangolni városait, felmászni a hegyi falvakba. Mennyivel jobb ezeken az ismerős utcákon cirkálni, teljesen beleélni magad minden úti- és hirdetőtábla jelentésébe és honfitársaim minden hirtelen kézjel mutogatásába,
Itt nincsenek apátságok, nincs porladó falfestmény híres kupolákon, és nincs szükség megjegyezni a sorrendjét a királyoknak vagy meglátogatni kínzópincék sötét sarkait. Nincs szükség szarkofágokat kémlelni, nézni Napóleon apró ágyát Elbán, vagy szentek csontjait bámulni az üveg alatt.
Mennyivel jobb az otthoni környékeket bebarangolni, majd eltörpülni oszlopok, épületívek és bazilikák árnyékában. Miért fúrjam a fejem kifejezéskönyvekbe, gyűrött térképekbe? Miért etetni tájakat abba az éhes egy szemű fényképezőgépbe ami mohón megenné a világot egy emlékműként egyszerre?
Az helyett inkább lustálkodni egy kávézóban, nem ismerve a jég szót, én leindulok a kávéházba, és a Dotnak hívott pincérnőhöz, és könnyedén belécsúszok a reggeli újságok forgalmas folyásába, az összes nyelvakadály ellenére, kifejezésmód folyók rohannak szabadon, a tükörtojás szinte kész.
S reggeli után, senkit sem kell találnom majd aki le akarna fényképezni engem a tulajt vállnál átölelve. Nem fogok megütközni a számlán s a naplójegyzeten, hogy mit ettem és hogy sütött a nap be az ablakon. Elég lesz az autóba vissza-be mászni,
mintha az maga a hatalmas Angol nyelv autó lenne és fújom a hangos anyanyelv dudámat, elrobogva le az úton, ami soha sem fog Rómába vinni, s Bolognába sem.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.litera.hu |
|