Collins, Billy: Child Development

As sure as prehistoric fish grew legs
and sauntered off the beaches into forests
working up some irregular verbs for their
first conversation, so three-year-old children
enter the phase of name-calling.

Every day a new one arrives and is added
to the repertoire. You Dumb Goopyhead,
You Big Sewerface, You Poop-on-the-Floor
(a kind of Navaho ring to that one)
they yell from knee level, their little mugs
flushed with challenge.
Nothing Samuel Johnson would bother tossing out
in a pub, but then the toddlers are not trying
to devastate some fatuous Enlightenment hack.

They are just tormenting their fellow squirts
or going after the attention of the giants
way up there with their cocktails and bad breath
talking baritone nonsense to other giants,
waiting to call them names after thanking
them for the lovely party and hearing the door close.

The mature save their hothead invective
for things: an errant hammer, tire chains,
or receding trains missed by seconds,
though they know in their adult hearts,
even as they threaten to banish Timmy to bed
for his appalling behavior,
that their bosses are Big Fatty Stupids,
their wives are Dopey Dopeheads
and that they themselves are Mr. Sillypants.

Amilyen biztosan az őshalnak lába nőtt
és felmászott a partokon az erdőkbe
kidolgozva néhány rendhagyó igét az
első beszélgetéshez, úgy a háromévesek
a nevezgetési időszakjukba érnek.

Mindennap egy másik érkezik s hozzáadják
a műsorhoz. Te Hülye Kerekfejű,
Te Nagy Moslékszájú, te Kecskeszar a Deckán
(valami Navajo hangzása van ennek)
térdmagasságból üvöltenek, kis képük
kipirulva a kihívástól.
Ebben semmi sincs amit Samuel Johnson ki akarna
kiáltani egy kocsmában, másrészt pedig a filkók
nem próbálnak ellenállni egy üres Felvilágosodás ígéretének.

Ők csak cukkolják csikk társaikat vagy
egyenesen az óriások figyelméért mennek
akik odafenn a koktéljaikkal és rossz leheletükkel
mély hangon értelmetlenkednek más óriásokkal,
arra várva, hogy nevezgessék őket miután
megköszönték a jó bulit, és hallják az ajtót csukódni.

A felnőttek megtartják forrófejű átkaikat a
dolgoknak: egy újjraütő kalapácsnak, kerékláncnak,
vagy pillanatokkal lekésett visszahúzódó vonatoknak,
pedig igazán mélyen a szívükben tudják,
még mikor az ágyba küldéssel is fenyegetik Timmy-t
a hihetetlenül rossz viselkedéséért,
hogy a főnökük egy Nagy Kövér Idióta,
a feleségeik Szédült Céltalanok
és saját maguk pedig Röhejes Úr Térdnadrágban.