Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Corrothers, James D.: In the Matter of Two Men

Corrothers, James D. portréja

In the Matter of Two Men (Angol)

One does such work as one will not,
And well each knows the right;
Though the white storm howls, or the sun is hot,
The black must serve the white.
And it’s, oh, for the white man’s softening flesh,
While the black man’s muscles grow!
Well I know which grows the mightier,
I know; full well I know.
 
The white man seeks the soft, fat place,
And he moves and he works by rule.
Ingenious grows the humbler race
In Oppression’s prodding school.
And it’s, oh, for a white man gone to seed,
While the Negro struggles so!
And I know which race develops most,
I know; yes, well I know.
 
The white man rides in a palace car,
And the Negro rides “Jim Crow.”
To damn the other with bolt and bar,
One creepeth so low; so low!
And it’s, oh, for a master’s nose in the mire,
While the humbled hearts o’erflow!
Well I know whose soul grows big at this,
And whose grows small; I know!
 
The white man leases out his land,
And the Negro tills the same.
One works; one loafs and takes command;
But I know who wins the game!
And it’s, oh, for the white man’s shrinking soil,
As the black’s rich acres grow!
Well I know how the signs point out at last,
I know; ah, well I know!
 
The white man votes for his color’s sake,
While the black, for his is barred;
(Though “ignorance” is the charge they make),
But the black man studies hard.
And it’s, oh, for the white man’s sad neglect,
For the power of his light let go!
So, I know which man must win at last,
I know! Ah, Friend, I know!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bartleby.com

Két ember (Magyar)

Az egyik húzza az igát,
jól tudja, ez az élet
szolgálja éjen-napon át
a sötét a fehéret.
S a fehér izma puha lesz,
a sötété kemény.
Tudom, ki lesz majd a különb,
tudom, ó, tudom én.
 
A fehér kényelmet keres
s csupa szabály idővel,
emez erős lesz és eszes,
mivel elnyomva nő fel.
Az hízik, ez meg egyre küzd,
mert az élet kemény.
Tudom, melyik faj lesz különb,
tudom, ó tudom én.
 
Míg hintón a fehér megyen,
gyalogszerrel a néger.
Amaz, hogy ennek kárt tegyen,
földön kúszni se szégyell.
A mester orra sárba lóg,
s fennszárnyal a szegény.
Tudom, melyiknek lelke nő meg
s melyik nem, tudom én.
 
Bérbe adja a birtokát
a fehér a sötétnek.
Az henyél, ez gürcöl tehát
s így nyeri a pörét meg.
A fehér földje egyre fogy,
ezé bő s televény.
Tudom, kié lesz a siker,
tudom, ó tudom én.
 
A fehér védi a faját,
ez előtt száz a korlát,
s bár tanul éjen-napon át,
„Tudatlan!": a gonosz vád.
S így megbűnhődik a fehér,
mert lomhán él helyén.
Tudom, kié hát a jövő,
barátom, tudom én.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. A.

minimap