Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Crane, Hart: Utazások II (Voyages II Magyar nyelven)

Crane, Hart portréja
Tandori Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

Voyages II (Angol)

II

—And yet this great wink of eternity,

Of rimless floods, unfettered leewardings,  

Samite sheeted and processioned where  

Her undinal vast belly moonward bends,  

Laughing the wrapt inflections of our love;

 

Take this Sea, whose diapason knells  

On scrolls of silver snowy sentences,

The sceptred terror of whose sessions rends  

As her demeanors motion well or ill,  

All but the pieties of lovers’ hands.

 

And onward, as bells off San Salvador  

Salute the crocus lustres of the stars,

In these poinsettia meadows of her tides,—

Adagios of islands, O my Prodigal,

Complete the dark confessions her veins spell.

 

Mark how her turning shoulders wind the hours,  

And hasten while her penniless rich palms  

Pass superscription of bent foam and wave,—

Hasten, while they are true,—sleep, death, desire,  

Close round one instant in one floating flower.

 

Bind us in time, O Seasons clear, and awe.  

O minstrel galleons of Carib fire,

Bequeath us to no earthly shore until

Is answered in the vortex of our grave

The seal’s wide spindrift gaze toward paradise.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

Utazások II (Magyar)

II

– S mégis, e nagy jelzést, mely szín öröklét,

Parttalan ár, szabad szélcsend világa,

Brokát selyem, simul s árad, hol az

Ő egy-ép hasa hold-járásra lüktet,

Vágyunk rejtett váltásait nevetve;

 

Vedd e Tengert, diapazonja lelkek

Harangja, hó-ezüst tekercs-szavas,

Harag-jogaros zsarnok, végszavaz

Kény-kedv viselkedése jóra-rosszra,

S másképp, mint szerető-kezek kegyelnek.

 

S tovább, mint San Salvador hangja kongva

Köszönt sáfrány csillagfényt nyelves érccel.

Árad karácsonyvirág-rét ölével –

Szigetsor-adagio, ó, én Pazarlóm,

Vére éj-vallomást nem hagyna gyarlón.

 

Nézd, válla fordultán órák forognak,

S futnak, ha vasa-sincs dús tenyere

Túlfut fejlécein hullám-haboknak –

Futnak, bár hűek –, álom, vágy, halál forr

Eggyé egy percre, nyit vízi virágból.

 

Szín, Évszakok, kell áhítat-időtök.

Ó, karib tűz gályái, hegedősök,

Ne legyen földi partunk, míg sírunknak

Örvénye nem felel: a fóka-szempár

Hab-meredtje mily paradicsomot vár.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap