Crashaw, Richard: Egy fiatal házaspár sírfelirata, akik együtt haltak meg, és együtt temették el őket (An Epitaph upon Husband and Wife who died and were buried together Magyar nyelven)

To these, whom death again did wed,

This grave’s the second marriage-bed.

For though the hand of fate could force

Twixt soul and body a divorce,

It could not sunder man and wife,

Because they both lived but one life.

Peace, good reader, Do not weep.

Peace, the lovers are asleep.

They, sweet turtles, folded lie

In the last knot love could tie.

And though they lie as they were dead,

Their pillow stone, their sheets of lead,

(Pillow hard, and sheets not warm),

Love made the bed; they’ll take no harm;

Let them sleep, let them sleep on.

Till this stormy night be gone,

Till the eternal morrow dawn;

Then the curtains will be drawn

And they wake into a light,

Whose day shall never die in night.

Új nászi ágyban nyugszanak

az összefűző hant alatt;

mert test és lélek elszakad,

hallván, végzet, parancsszavad,

de kiknek élte összeforrt,

el nem választhatja a sors.

Béke, jó olvasó, ne sírj.

Vigyázza álmukat e sír.

Végső kötésben fekszenek,

mit még szerelmük köthetett,

édes gerlepár; bárha kő

párnájuk, s leplük szemfedő,

mégis, e sivár fekhelyet

a szerelem vetette meg.

Aludjanak békén, amíg

a viharos éj eltelik,

s eljő a reggel, az örök,

lehullanak a függönyök,

fény kelti Őket, s már soha

nem jő napjukra éjszaka.