Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Crashaw, Richard: Szent Tamás himnusza az Oltáriszentség tiszteletére (Hymn in Adoration of the Blessed Sacrament Magyar nyelven)

Crashaw, Richard portréja

Hymn in Adoration of the Blessed Sacrament (Angol)

Adoro te

 

  With all the powres my poor Heart hath        

Of humble love & loyall Faith, 

Thus lowe (my hidden life!) I bow to thee       

Whom too much love hath bow'd more low for me.    

Down down, proud sense! Discourses dy!

Keep close, my soul's inquiring ey!      

Nor touch nor tast must look for more

But each sitt still in his own Dore.        

 

  Your ports are all superfluous here,   

Save That which lets in faith, the eare.

Faith is my skill. Faith can beleive        

As fast as love new lawes can give.     

Faith is my force. Faith strength affords           

To keep pace with those powrfull words.        

And words more sure, more sweet, then they,

Love could not think, truth could not say.        

 

  O let thy wretch find that releife         

Thou didst afford the faithfull theife.     

Plead for me, love! Alleage & show    

That faith has farther, here, to goe,

And lesse to lean on. Because than     

Though hidd as GOD, wounds writt thee man.

Thomas might touch; None but might see        

At least the suffring side of thee;          

And that too was thy self which thee did cover,

But here ev'n That 's hid too which hides the other.     

 

  Sweet, consider then, that I   

Though allow'd nor hand nor eye        

To reach at thy lov'd Face; nor can     

Tast thee GOD, or touch thee MAN,  

Both yet beleive; And wittnesse thee   

My LORD too & my GOD, as lowd as He.   

 

  Help, lord, my Faith, my Hope increase;       

And fill my portion in thy peace.          

Give love for life; nor let my dayes

Grow, but in new powres to thy name & praise.         

 

  O dear memoriall of that Death         

Which lives still, & allowes us breath!  

Rich, Royall food! Bountyfull BREAD!           

Whose use denyes us to the dead;

Whose vitall gust alone can give          

The same leave both to eat & live;      

Live ever Bread of loves, & be           

My life, my soul, my surer selfe to mee.           

 

  O soft self-wounding Pelican!

Whose brest weepes Balm for wounded man. 

Ah this way bend thy benign floud       

To'a bleeding Heart that gaspes for blood:      

That blood, whose least drops soveraign be    

To wash my worlds of sins from me.   

Come love! Come LORD! & that long day     

For which I languish, come away;       

When this dry soul those eyes shall see,          

And drink the unseal'd sourse of thee, 

When Glory's sun faith's shades shall chase,    

And for thy veil give me thy FACE.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bartleby.com/105/102.html

Szent Tamás himnusza az Oltáriszentség tiszteletére (Magyar)

Adoro Te

 

  Én, nincstelen, kit áthevít

Az igaz Szeretet s a Hit,

Eléd, Elrejtező, porig lehajlok,

Kit értem égi Vágy mélyebbre hajtott.

Hallgass, te száj! S te értelem,

Csitulj! Csukódj le, kósza szem!

Te érintés, te ízléses,

Most nyugton önmagadba nézz!

 

  Virrasszon Ő, ki egyedül

Figyel s fogan hitet, a fül!

Hitet, mely él; hitet, mely áld,

Mely mint a Szeretet, szilárd;

Mely szent Erő, mely üdvre visz:

Kövesd a Szót, ad szárnyat is,

S majd ihlet oly titokzatos igéket,

Mit lélek nem remélt, ész meg nem érthet.

 

  Ó bárha, mint a jobblator, Veled

Élhetném én is Életed!

Szánj meg, Sugár! Tárulj ki, Tér,

Hová a Hit, felnőve, tér

S nincs gyámja már: hisz fényesebb

Valód helyett rádvallt a Seb,

S ha illeté csak egy, Tamás,

Agóniád tanúja száz.

S míg ott Magad valál, kit elfedél,

Itt rejtve mind a Fény s a Fény-fedél.

 

  Lásd, Szent Öröm, Fényarcodat

Tapintnom, látnom sem szabad;

Ember-valód nem illetem,

Nem ízlelhetlek, Istenem!

Mégis hiszem két fűziszed s esengőn

Mint Ő, kiáltom: én Uram, Teremtőm!

 

  Ültess Hitet s nő majd Remény,

Kertedben sarjadozzam én.

Vedd éveim s fakassz oly évadot,

Hol glóriád villáma felragyog!

 

  Jöjj, eleven Memóriál,

Lélegzet lelke, szent Halál!

Vagy mennyből földreszállt Kenyér:

Kit megtelítsz, örökkön él.

Te adsz a szájnak Ízt, amely

Egyszerre Élet s Eledel.

Élj, élj velem Kenyér, Láng s Irgalom,

Légy lelkem, életem valóbb Valóm!

 

  Ó Pelikán, ki önsebed

Nedvével gyógyítasz sebet:

Ki tátog tiszta véredért,

Hullatsz a Sebzett Szívbe vért;

S mi dúsan adsz! bár csepp elég

Lemosni bűnöm tengerét.

Jöjj, jöjj Uram! S te Fényes Ár,

Nap, végtelen, boríts be már!

S ha majd szemem Szemedbe hat

S pecsét nem óv kristálykutat,

S Aurád elűz homályt s hitet, tudom:

Fátylad helyett majd Arcod láthatom.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap