Daniel, Samuel: Ha majd mások... (Delia XXXIII: When men shall find Magyar nyelven)

When men shall find thy flower, thy glory, pass,

And thou with careful brow sitting alone

Received hast this message from thy glass,

That tells thee truth and says that all is gone:

Fresh shalt thou see in me the wounds thou madest,

Though spent thy flame, in me the heat remaining;

I that have lov'd thee thus before thou fadest,

My faith shall wax when thou art in thy waning.

The world shall find this miracle in me,

That fire can burn when all the matter's spent;

Then what my faith hath been thyself shall see,

And that thou wast unkind thou mayst repent.

Thou mayst repent that thou hast scorn'd my tears,

When winter snows upon thy golden hairs.

Ha majd mások már hervadtnak találnak

s te ülsz tűnődve és szomoruan,

és már hiszel tükröd igaz szavának,

mely azt mondja: mindennek vége van;

bennem akkor is friss lesz a sebed,

húnyt tüzednek bennem marad a hője,

s mert tavaszodban úgy szerettelek,

csak hűségem növeli sorsod ősze.

A világ furcsa csodája leszek,

láng leszek, mely az üszkön is lobog:

s egyszerre megérted a szívemet

s hogy nem kellettem, sajnálni fogod.

Siratod a gúnyt, mely könnyem kacagta,

ha majd a tél hull sötét hajadra!