Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Dawson, William: Oliver Gogarty balladája (The Lay of Oliver Gogarty Magyar nyelven)

Dawson, William portréja
Tábor Eszter portréja

Vissza a fordító lapjára

The Lay of Oliver Gogarty (Angol)

Come all ye bould Free Staters now and listen to my lay
And pay a close attention please to what I've got to say,
For 'tis the tale of a winter's night in last December drear
When Oliver St John Gogarty swam down the Salmon Weir.

As Oliver St John Gogarty one night sat in his home
A-writin' of prescriptions or composin' of a poem
Up rolled a gorgeous Rolls-Royce car and out a lady jumped
And at Oliver St John Gogarty's hall-door she loudly thumped.

'O! Oliver St John Gogarty', said she, 'Now please come quick
For in a house some miles away a man lies mighty sick.'
Yet Oliver St John Gogarty to her made no reply,
But with a dextrous facial twist he gently closed one eye.

'O! Oliver St John Gogarty, come let yourself be led.'
Cried a couple of maskéd ruffians puttin' guns up to his head.
'I'm with you, boys,' cried he, 'but first, give me my big fur coat
And also let me have a scarf - my special care's the throat.'

They shoved him in the Rolls-Royce car and swiftly sped away,
What route they followed Oliver St John Gogarty can't say,
But they reached a house at Island Bridge and locked him in a room,
And said, 'Oliver St John Gogarty, prepare to meet your doom.'

Said he, 'Give me some minutes first to settle my affairs,
And let me have some moments' grace to say my last night's prayers.'
To this appeal his brutal guard was unable to say nay,
He was so amazed that Oliver St John Gogarty could pray.

Said Oliver St John Gogarty, 'My coat I beg you hold.'
The half-bewildered scoundrel then did as he was told.
Before he twigged what game was up, the coat was round his head
And Oliver St John Gogarty into the night had fled.

The rain came down like bullets, and the bullets fell like rain,
As Oliver St John Gogarty the river bank did gain,
He plunged into the ragin' tide and swum with courage bold,
Like brave Horatius long ago in the fabled days of old.

Then landin' he proceeded through the famous Phaynix Park,
The night was bitter cold and what was worse, extremely dark,
But Oliver St John Gogarty to this paid no regard,
Till he found himself a target for our gallant Civic Guard.

Cried Oliver St John Gogarty, 'A Senator am I,
The rebels I've tricked, the Liffey I've swum, and sorra the word's a lie.'
As they clad and fed that hero bold, said the sergeant with a wink,
'Faith, then, Oliver St John Gogarty, ye've too much bounce to sink.'



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.mayhematics.com

Oliver Gogarty balladája (Magyar)

Polgárok, írek, honfiak, hallgassátok dalom,
Mert fontos dolgot mondok el, figyeljetek nagyon,
Hogy úszott le egy téli éjen - ím, elbeszélem én -
Oliver St John Gogarty a duzzasztó vizén.

Oliver St John Gogarty egy este otthon ült,
Recepteket vagy verset írt - munkában elmerült,
Midőn pompás Rolls-Royce autó állt meg a ház előtt,
Egy hölgy ugrott ki, zörgetett, s ekképp kérlelte őt:

„Oliver St John Gogarty, siess, ne késlekedj,
Házadtól pár mérföldnyire fekszik egy nagybeteg."
De Oliver St John Gogarty egy szót sem válaszolt,
Kacsintott csak, s a hölgy felé küldött egy bájmosolyt.

Most körbevették hirtelen álarcos banditák.
„Velünk jössz" - szólott egyikük, kirántva pisztolyát.
„Megyek, fiúk, csak fölveszem prémes kabátomat,
Es sálam is, hadd óvja meg érzékeny torkomat."

A Rolls-Royce-ba lökték, s a gép röpült, mint a madár,
Oliver St John Gogarty nem tudta, merre jár,
S az Island Bridge egy házába gyorsan bezárva őt
„Oliver St John Gogarty - szóltak -, letelt időd."

Felelt: „Csak kissé várjatok, míg végrendelkezem,
S végső imámhoz hagyjatok néhány percet nekem."
Kegyetlen őrét némává tette a döbbenet,
Hogy Oliver St John Gogarty íly ájtatos lehet.

Szólt Oliver St John Gogarty: „Kabátom add reám."
S már adta volna is reá a megzavart zsivány.
Mikorra kapcsolt, mért a trükk, fején volt a kabát,
S Oliver St John Gogarty rohant az éjen át.

Az égből zápor hullt alá, s golyók, akár a jég,
S Oliver St John Gogarty a folyópartra ért.
A zúgó árban elmerült, és úszott vakmerőn,
Mint Horatius hajdanán, legendás ősidőn.

Hogy partraszállt és ment tovább, a Phenix Parkhoz ért,
Dermesztő volt az éjszaka, s mi több, koromsötét,
De Oliver St John Gogarty csöppet sem bánta ezt,
Mignem a jó polgárőrség gyanútlan foglya lett.

Szólt Oliver St John Gogarty: „Én szenátor vagyok,
Úszva szöktem, kijátszva mind a gonosz lázadót."
Száraz ruhát kapott, s a tiszt így szólt kedélyesen:
„Hiába, a felfújt hólyag nem süllyed el sosem."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. E.

minimap