Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Day Lewis, Cecil: O Dreams, O Destinations (1–2)

Day Lewis, Cecil portréja

O Dreams, O Destinations (1–2) (Angol)

1

For infants time is like a humming shell

Heard between sleep and sleep, wherein the shores

Foam-fringed, wind-fluted of the strange earth dwell

And the sea's cavernous hunger faintly roars.

It is the humming pole of summer lanes

Whose sound quivers like heat-haze endlessly

Over the corn, over the poppied plains —

An emanation from the earth or sky.

Faintly they hear, through the womb's lingering haze,

A rumour of that sea to which they are born:

They hear the ringing pole of summer days,

But need not know what hungers for the corn.

They are the lisping rushes in a stream —

Grace-notes of a profound, legato dream.

 

2

Children look down upon the morning-grey

Tissue of mist that veils a valley's lap:

Their fingers itch to tear it and unwrap

The flags, the roundabouts, the gala day.

They watch the spring rise inexhaustibly —

A breathing thread out of the eddied sand,

Sufficient to their day: but half their mind

Is on the sailed and glittering estuary.

Fondly we wish their mist might never break,

Knowing it hides so much that best were hidden:

We'd chain them by the spring, lest it should broaden

For them into a quicksand and a wreck.

But they slip through our fingers like the source,

Like mist, like time that has flagged out their course.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://www.facebook.com

Ó álmok, ó érkezések (1–2) (Magyar)

1

Kagylóhéja magzatok ideje;

hallják két álom közt: benn furcsa föld

partját füröszti tajték, szélzene,

s a tenger éhe távolról süvölt.

Zümmögő pózna: hangja úgy rezeg

a nyár dűlőin, mint hőtől a lég

búzamezők, pipacsos sík felett,

áradva küldi szét a föld vagy ég.

Bár át a méh ködén a majdani

tengert hallják halkan zsibongni már,

s a nyáridő póznáit zsongani,

nem tudják még, a búzára mi vár.

Csak suttogó nádszálak egy tavon,

fioritura álom-dallamon.

 

2

Lenéz a gyermek, s látja, szürkület

ködfátyola a völgyet mint fedi,

s mohón vágyná belőle bontani

a zászlót s körhintát, az ünnepet.

Látja, a forrás szűntelen fakad,

lélegző szálat ont a dúlt homok,

ma még elég; de már eszében ott

a csillogó, vitorlás torkolat.

S mi azt kívánjuk, bár ne szállna föl

a köd: mit rejt, bár rejtené örökké!

S a forráshoz láncolnánk, mielőtt még

hajóronccsá s homokká szétterül.

De mintha ködöt markolnánk kezünkbe,

vagy az időt, mely útját már kitűzte.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap