Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Defoe, Daniel: The Life and Adventures of Robinson Crusoe

Defoe, Daniel portréja

The Life and Adventures of Robinson Crusoe (Angol)

CHAPTER I—START IN LIFE

I was born in the year 1632, in the city of York, of a good family, though not of that country, my father being a foreigner of Bremen, who settled first at Hull.  He got a good estate by merchandise, and leaving off his trade, lived afterwards at York, from whence he had married my mother, whose relations were named Robinson, a very good family in that country, and from whom I was called Robinson Kreutznaer; but, by the usual corruption of words in England, we are now called—nay we call ourselves and write our name—Crusoe; and so my companions always called me.

I had two elder brothers, one of whom was lieutenant-colonel to an English regiment of foot in Flanders, formerly commanded by the famous Colonel Lockhart, and was killed at the battle near Dunkirk against the Spaniards.  What became of my second brother I never knew, any more than my father or mother knew what became of me.

Being the third son of the family and not bred to any trade, my head began to be filled very early with rambling thoughts.  My father, who was very ancient, had given me a competent share of learning, as far as house-education and a country free school generally go, and designed me for the law; but I would be satisfied with nothing but going to sea; and my inclination to this led me so strongly against the will, nay, the commands of my father, and against all the entreaties and persuasions of my mother and other friends, that there seemed to be something fatal in that propensity of nature, tending directly to the life of misery which was to befall me.

My father, a wise and grave man, gave me serious and excellent counsel against what he foresaw was my design.  He called me one morning into his chamber, where he was confined by the gout, and expostulated very warmly with me upon this subject.  He asked me what reasons, more than a mere wandering inclination, I had for leaving father’s house and my native country, where I might be well introduced, and had a prospect of raising my fortune by application and industry, with a life of ease and pleasure.  He told me it was men of desperate fortunes on one hand, or of aspiring, superior fortunes on the other, who went abroad upon adventures, to rise by enterprise, and make themselves famous in undertakings of a nature out of the common road; that these things were all either too far above me or too far below me; that mine was the middle state, or what might be called the upper station of low life, which he had found, by long experience, was the best state in the world, the most suited to human happiness, not exposed to the miseries and hardships, the labour and sufferings of the mechanic part of mankind, and not embarrassed with the pride, luxury, ambition, and envy of the upper part of mankind.  He told me I might judge of the happiness of this state by this one thing—viz. that this was the state of life which all other people envied; that kings have frequently lamented the miserable consequence of being born to great things, and wished they had been placed in the middle of the two extremes, between the mean and the great; that the wise man gave his testimony to this, as the standard of felicity, when he prayed to have neither poverty nor riches.



FeltöltőKóber György
Az idézet forrásawww.gutenberg.org

Robinson Crusoe (Magyar)


ELSŐ FEJEZET
ELINDULÁSOM

1632-ben születtem, York városában. Családom idegen eredetű volt. Apám Brémából származott ide, és először Hullban telepedett le. Kereskedéssel szép vagyonhoz jutott, de később abbahagyta ezt a foglalkozást, és Yorkba költözött. Itt vette el anyámat, a Robinsonok családjából. Ezért neveztek engem Robinson Kreutznaernek. Mivel azonban Angliában a neveket rendesen eltorzítják, rám ragadt a Crusoe név. Társaim is mindig így neveztek.

Harmadik fiú voltam a családban. Nem neveltek semmi foglalkozásra. A fejem már nagyon korán tele volt kalandos tervekkel. Apám ekkoriban már eléggé megöregedett. Igyekezett taníttatni, amennyire ezt a házi nevelés és a falusi iskola lehetővé tette. Azt szerette volna, ha ügyvéd leszek. Én azonban mindenáron tengerre akartam szállni, s ez a szándékom teljesen szembeállított apám akaratával, sőt parancsaival.

Apám komoly és bölcs ember volt. Kitűnő tanácsokkal látott el, mert előre látta sorsomat. Egy reggel szobájába hívott, hová köszvénye kötötte, és barátságos hangon megvitatta velem ezt a kérdést. Megkérdezte, hogy a vándorkedven kívül miféle okom van még arra, hogy az apai házat és szülőföldemet elhagyjam. Elmondta, hogy csak az egészen kétségbeesett emberek vagy pedig a nagyon gazdagok kockáztathatnak meg ilyen kalandokat. Nekem azonban egyik fajtához sincs semmi közöm. Azon az úton, amelyen mi járunk, csendesen és simán folyik az ember élete.

Aztán komolyan és szeretettel figyelmeztetett, hogy ne kövessem fiatalos szenvedélyemet. Ne rohanjak azokba a nyomorúságokba, melyektől a természet és környezetem megvédenek. Ő szívesen gondoskodik rólam, mindent elkövet, hogy jól érezzem magam itthon. Kijelentette, hogy bolond lépésre határozom magam, ha elmegyek hazulról. És lesz időm majd gondolkozni azon, milyen helytelen volt elhanyagolni tanácsát. De akkor már senki sem segít a visszatérésben.

Ekkor könnyek szöktek szemébe. Talán maga sem tudta, hogy előre látja jövőmet. Annyira meghatódott, hogy abbahagyta a beszélgetést. Csak annyit jegyzett meg: most nagyon tele van a szíve, és nem tud többet mondani.

Engem a beszélgetés nagyon megindított, mert ugyan kire ne lett volna hatással? Elhatároztam, hogy többé nem kívánkozom idegenbe, hanem apám óhajának megfelelően, otthon telepszem meg. Sajnos, jó szándékom néhány nap alatt elpárolgott. Hogy apám ellenvetését ne halljam, elhatároztam, titokban távozom.

Annyira azonban mégsem siettem, ahogy első fellángolásomban elképzeltem. Mikor egyszer anyámat a rendesnél valamivel jobb kedvűnek láttam, elmondtam neki, mennyire szeretnék világot látni. Semmi máshoz nincs kedvem, és legjobb lenne, ha apám is beleegyezését adná a dologhoz. Tizennyolc éves vagyok, most már elkéstem, hogy mesterséget tanuljak vagy ügyvédbojtárnak menjek. Ha meg is kísérelném, végül biztosan elszöknék mesteremtől, és tengerre mennék. Szóljon apámnak, hogy engedjen el.

Anyámat a dolog nagyon felizgatta. Kijelentette, hogy közbenjárásának semmi értelme. Apám soha nem adná beleegyezését ahhoz, amiről tudja, hogy ártalmamra van. Csodálkozik rajta, hogy is jut eszembe ilyesmi. Ő is megismételte, hogy pusztulásba rohanok. És ami őt illeti, szintén nem nyújt segédkezet romlásomhoz. Nem szeretné, ha valaha is azt mondhatnám, hogy ő beleegyezett, mikor apám nemet mondott.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásaRobinson Crusoe

minimap