Dickinson, Emily: (Csak Dugót lásson Részeges) ((A Drunkard cannot meet a Cork) Magyar nyelven)

A Drunkard cannot meet a Cork
Without a Revery —
And so encountering a Fly
This January Day
Jamaicas of Remembrance stir
That send me reeling in —
The moderate drinker of Delight
Does not deserve the spring —
Of juleps, part are in the Jug
And more are in the joy —
Your connoisseur in Liquours
Consults the Bumble Bee —
   
     
      
(1884 körül)

Csak Dugót lásson Részeges
Elfogja Révület —
Hát én e januári Nap
Megláttam egy Legyet
Emlékjamaica szinén —
Fejem szemet mereszt—
A mérsékelt Örömivó
Nem érdemel tavaszt —
A Korsóért van a szirup
S főleg az örömért —
A Poszméhre figyelmez az
Ki Italokhoz ért —
   
   
   
Jamaica (Jamaica julep): egy édes ital neve. Emlékjamaica: feltehetőleg egy pohár ilyen ital;  valamire emlékeztette költőnket, de nem árulja el, hogy mire, Gondolom, azért nem, mert nem fontos, hogy mire: csak az emlékezés ténye, aktusa fontos. A mérsékelt örömivó nyilván a légy. Azért nem érdemel-e tavaszt, mert csak mérsékelten iszik? Úgy látszik, hogy a légy úgy viszonyul csak az iváshoz, a mámorhoz, mint a dugó a borhoz: mind a kettő arra jó, hogy mámoros emlékeket kavarjon fel... Az italszakértő alighanem azért figyelmez (inkább) a poszméhre, mert a poszméh az nem csak mérsékelten iszik. (Egy másik Emily Dickinson-vers szerint, „We — Bee and I — live by the quaffing — (Nekünk — Méhnek s nekem — az Élet vedelés —)", a méh vedel.)

Ha tudnánk, hogy kivel, mikor, hol milyen mámorban volt része Emilynek (Weöres Sándor szavával: „mit izélt, hol"), amelynek során Jamaica julepet vedeltek, és hogy arra emlékezteti az ötvennégy éves vénlányt a julepet szürcsölgető légy, akkor a vers kevésbé volna érdekes. Különben nem is biztos, hogy a saját nevében beszél a költő, lehet, hogy másvalakit beszéltet, bár az kevésbé valószínű: ha egy másik — létező vagy elképzelt — személy szájába volna adva a vers, akkor talán csak nem kezdené az a másik megnemnevezett személy egy harmadik megnemnevezett személyre vagy egy embertípusra való utalással. De hangsúlyozom, sőt nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindez teljesen mindegy, mint ahogyan az is mindegy, hogy mikor, hol és milyen alkalomból borozgatának Petőfi és az apja, hogy vörös vagy fehér bort ittak-e stb. (Tudható, hogy Petőfi egyáltalán nem is ivott bort, ő maga mondta, tehát „hazudott" a versben, és még csak nem is volt tekintettel arra az Aranyszabályra, hogy „Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak"...)