Van egy Tavaszi Fény
Nincs egész Éven át
Nincs máskor hanem csak mikor
Március beköszönt.
Van egy Szín odakint
Magányos Réteken
A Tudomány nem bír vele
Csak Ember-Érzelem.
Ott vár a Pázsiton,
Leghátsó Fán a Jel
Legmesszibb ismert Lejtődön
Hozzád szinte beszél.
S míg lép a Horizont
Vagy a Dél el-jelent
Úgy hogy nincsen hang-Formula
Hagy a Szín minket itt —
Veszteség-kvalitás
Bensőnket illető
Mint beront egy Kufár-Dolog
Szentségtelenitő.
Vagy a Dél el-jelent. Az eredetiben szó szerint: Vagy (= vagyis?) a Delek el-jelentenek, esetleg: [amint a horizontok lépnek] / Vagy el-jelentenek Deleket. Csak találgatni tudom, hogy ezt hogyan kell elképzelni. A láthatár(ok) valószínűleg azért lép(nek), mert a sötétedéssel „közelebb jönnek” azaz egyre kevésbé messzire lehet ellátni. A Dél azért lehet többes számban, mert ez nem csak egyszer, egy napon történik, hanem több március eleji napon is újra meg újra, tehát ezek „március eleji delek”, v.ö. ,márciusi reggelek, esték’. Az el-jelent-ben az „el”, ered.: away, azt jelenti, hogy „elfelé”: azáltal, hogy a delek bejelentenek valamit (beszámolnak róla), azáltal az a valami eltávolodik, elmegy, megszűnik. Az a valami a különös tavaszi fény és szín.