Gallyból csípett le egy Veréb
Vélem, elvolt vele,
Mert üres Tányérját a Természetnek ő
Kétszer nyújtotta be —
Erőre kapva gázolt
Az Ég Legmélyeig
Mígnem pöttöm Alakját
Elkobozta az Ég —
E. D.-nek ez a verse Sue nevű sógornőjének küldött levélke; kettejük viszonyára utal, de felülemelkedik a személyes jellegű, alkalmi rögtönzések jelentéktelenségén, és nem is érthetetlen. A kis Veréb nyilván ő maga, aki kénytelen kevéssel is beérni, mert a Természet nem kényeztette el, de ő attól a kevéstől is erőre kapott, sőt belegázolt az Ég mélységeibe és eltűnt a világnak vagy Sue-nak vagy mindkettőnek szeme elől, hogy ne zavarja őket. Az, hogy eltűnik az Égben, valószínűleg nem vagy nem csak azt jelenti, hogy meghal (elindul a halál felé), hanem a verébségben kifejeződő túlzott szerénység ellenpontja is: öntudat, saját értékének tudata. Bármily pici és elhanyagolt, ázott veréb is ő, „a legmélyebb Égbe" emelkedik, mégpedig nem szárnyalva azaz könnyen, hanem „gázolva", tehát a saját erejéből. „A legmélyebb Ég" több, mint „a legmagasabb Ég" volna: kifejeződik benne a „veréb" gondolatvilágának, lelkiéletének, verseinek mélysége is. Az Ég legnagyobb mélysége — a legmagasabb magasság. Az elkobzás talán azt jelenti, hogy elvették, visszavették környezetétől vagy a világtól, mert nem voltak méltók rá.