Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Dickinson, Emily: (Egy hosszú Alvás — Nem szűnő —) ((A long — long Sleep — A famous — Sleep —) Magyar nyelven)

Dickinson, Emily portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

(A long — long Sleep — A famous — Sleep —) (Angol)

A long — long Sleep — A famous — Sleep —
That makes no show for Morn —
By Stretch of Limb — or stir of Lid —
An independent One —

Was ever idleness like This?
Upon a Bank of Stone
To bask the Centuries away —
Nor once look up — for Noon?
   
   
(1862)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásaen.wikisource.org/wiki/A_long_%E2% 80%94_long_Sleep_%E2%80%94_A_ famous_%E2%80%94_Sleep_%E2%80%94

(Egy hosszú Alvás — Nem szűnő —) (Magyar)

Egy hosszú Alvás — Nem szűnő —
Új Hajnalt nem hívó —
Nyújtózkodással — Szemmel sem —
Függetlenséghozó —

Volt Ily tétlenség valaha
Mely Kőpadon henyél?
Századokat heverni át —
Nem nézve nincs-e — Dél!

   

   Alternatív fordítás (hogy ugyanaz a rím legyen mindkét strófában, mint az eredetiben (az utolsó rím ott „slant rhyme": csak az utolsó mássalhangzók azonosak, a magánhangzók nem; a fordításban ehelyett az utolsóelőtti rím magánhangzója különbözik a többiétől):

   

Egy hosszú Alvás — Nem szűnő —
Új Hajnalt nem remél —
Nyújtózkodással — Szemmel sem —
Függetlenségben él —

Volt Ily tétlenség valaha
Mely Kőpadon honol?
Századokat heverni át —
Nem nézve nincs-e — Dél!

   

   Ilyen „formai" részleteken lovagolni természetesen „formalizmus" (ostobaság, hogy ez a szó pejoratív!), de meg nem látni azt, hogy a költők, a legideologikusabbja, „legmondanivalósabbja" is, pontosan ugyanezeken a „formai" „apróságokon" lovagol szűntelen, ahhoz az kell, hogy bekössük a szemünket és vattát dugjunk a fülünkbe, vagy az, hogy eleve vaksik és süketek legyünk, de legalábbis rövidlátók és nagyothallók. „A forma az a rakparton a kőre írott jel, amely mutatja, milyen magasra emelkedtek valaha is eszme(!)hullámaink", írta az egyik legeslegideologikusabb, legeslegmondanivalósabb költő. „Nálam a proletárság is forma", mondta vagy írta József Attila. Az, hogy ezek a formai „szőrszálhasogatások" a nyelvek különbözősége miatt általában csak nagyon tökéletlenül valósíthatók meg a fordításban, sőt az, hogy még ha megvalósíthatók is úgy-ahogy, a hatásuk akkor sem garantáltan ugyanaz, mint az eredetiben, az mit sem változtat ezen a tényen. A versfordítás ritkán tökéletes, de lehet, különösen az olyan hajlékony nyelvekre, mint a magyar, kielégítően versfordításokat kreálni, amelyek nem csak az eredeti versek úgynevezett mondanivalójához" kielégítően hű" valamik, hanem jó magyar versek is. Ám ehhez nem elég jószándékú de botfülű és naív dilettánsnak lenni. A botfülű és naív dilettáns azt hiszi, hogy ha úgy-ahogy pontosan lefordította a vers mondatait — rosszabb esetben csak a szavait —, akkor már ülhet is a babérjain. Amit ő nem képes látni, az az, hogy az eredeti vers az VERS volt, amit pedig ő kalapált össze, az NEM VERS. Profi fordító fordítása is gyakran csapnivaló, de az legalább VERS, még ha rossz vers is; van sok ilyen.  A dilettáns fordító fordítása azonban MÉG CSAK NEM IS VERS, ez a bökkenő, és ez az, amit ő nem képes felfogni, mivel nincs hozzá füle. Ha ezt ő látná és hallaná, akkor már nem is volna ő dilettáns... Olyasmi ez, mint a zenei hallás hiánya vagy a színvakság, vagy a bármi egyébhez, technikai dolgokhoz, üzlethez stb. való érzék hiánya. Akinek nincs zenei hallása, az még „a szürkék hegedőse" sem lehet, bármennyire vágyik is rá szegény feje. A süket dilettáns nem csak szentségtörést követ el, hanem még nevetségessé is teszi saját magát. Sajnálatraméltó.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap