Dickinson, Emily: (Abraham to kill him —)

Abraham to kill him —
Was distinctly told —
Isaac was an Urchin —
Abraham was old —

Not a hesitation —
Abraham complied —
Flattered by Obeisance
Tyranny demurred —

Isaac — to his children
Lived to tell the tale —
Moral — with a Mastiff
Manners may prevail
   
   
(1874 körül)

Mondták Ábrahámnak
Nyíltan — öld meg ám —
Izsák csak Kölyök volt —
Vén volt Ábrahám.

Nem is tétovázott —
Szót is fogadott —
Szeret szófogadni —
Önkény — habozott —

Izsák — élt s fajának
Elmondhatta volt —
Hogy Szelindek-erkölcs
Legyőz Jómodort
   
   
   
Miután lefordítottam vagy 350 Emily Dickinson-verset, verseinek kb. 20 %-át, ez az első, amellyel nem értek egyet, mégpedig nagyon nem. Nem azért, mintha kritikátlanul lelkesedném mindenért, amit Isten művel, szó sincs róla. De lássuk be: az emberiség évezredek óta tétovázás nélkül küldi gyermekeit a nem biztos, de nagyon valószínű halálba: háborúkba, és ez nem zavar senkit, úgy látszik még Emily Dickinsont sem... A görög anya büszkén adott pajzsot hadba vonuló fia kezébe ezekkel a szavakkal: „Ezzel vagy ezen”, tudniillik: térj haza élve vagy holtan, dicsőségben, és ez nagyon tetszik mindannyiunknak: micsoda 'Áldozatkészség, micsoda önfeláldozás!... Gyakran a haza valóban szent szabadságának megvédéséért vonultak hadba, de egyáltalán nem mindig. Nagy Sándor, Julius Caesar, Napoleon százezrek halálát okozó hadjáratai egoista sőt teljesen idióta célokért folytak, az első meg a második világháborúról nem is beszélve: miután kiderült, hogy Németországnak nem sikerült Franciaországot a haditerv szerint néhány hét alatt két vállra fektetnie és évtizedekre megbénítania, és Moltke, a német főfőfőkatona emiatt jelentette is a császárnak: „Felség, a háborút elvesztettük!”, tehát ezek után vidáman folytatták a teljesen reménytelen háborút még négy évig, eleinte óriási nemzeti lelkesedéssel, milliók teljesen értelmetlen halálát okozva, és hősöknek tekintették Hindenburgot meg a többi gazember tábornokot és politikust. Ábrahám nem hülye elveknek és céloknak engedelmeskedik, hanem ISTENNEK; és Isten nem Julius Caesar, nem Nagy Sándor, nem Napoleon, nem Hitler és nem Sztálin és nem Ho Shi Minh, még csak nem is Leonidász vagy egy Rákóczi Ferenc vagy egy Kossuth Lajos, hanem minden ideálok ideálja, akár létezik „objektíve", akár nem. Miért nem látja ezt ez a mi szuperokos Emily Dickinsonunk? Miért??? Bizonyára megutáltatták vele a hivatalos vallást erőszakos családfői, papi, iskolai dogmatizmusal és primitív, szimplifikáló Bibliamagyarázatokkal, mert különben egyáltalán nem született materialista ő, éppen ellenkezőleg.

A Biblia szövegéből könnyedén levezethető, hogy potenciális feláldozásának idején 37 éves volt Izsák, Ábrahám pedig 137, eszerint tehát Izsák nyilván vállalta a feláldoztatását. A muzulmánok azt mondják, hogy nem is Izsák volt az, hanem Ismael, az ő ősük. Ezek szerint Izsák nem valami birka volt, aki tompa aggyal ment a vágóhídra, hanem önfeláldozó hős, akit érdemes kisajátítani... Jézus is elfogadta saját, húsvéti áldozatként való feláldoztatását a keresztény theológia szerint, de emiatt senki sem tekinti Jézust birkának vagy engedelmes szelindeknek.

Mindez nem jelenti azt, hogy én is képes volnék könnyedén feláldozni magamat vagy a fiamat. Feltehetőleg nem volnék képes. De emiatt nem nézem le azokat a számtalanokat, aki képesek voltak ilyesmire, sőt, csodálom őket. A történelem folyamán százezrek, talán milliók is, nem csak zsidók, vállalták saját sőt családjuk, gyerekeik mártírhalálát, csak hogy ne kelljen megtagadniuk vallásukat, Istenüket vagy másfajta meggyőződéseiket. (Hogy Isten önkényúr? Persze. De ha igaz, hogy Ő teremtett minket, akkor nincs mit pofáznunk ellene. Teremtményeivel azt csinál Ő, amit akar, nem? Aki meg nem hisz benne, az minek beszél ellene? Nem létezik, mégis minden bajnak Ő az oka?! Már megbocsásson a világ...)

Szelindek-erkölcs? Kutyaengedelmesség? Más alkalommal ugyanez az Ábrahám a szó szoros értelmében beleköt Istenbe, vitatkozik sőt alkudozik vele, abajgatja, hogy ne pusztítson el a velejükig romlott Szodomával és Gomorával együtt ötven, vagy talán csak negyven (harminc, húsz, tíz) igaz embert, akikhez neki, Ábrahámnak, semmi köze, se kutyái, se macskái, nem ismeri őket, még az is kétséges, hogy léteznek-e egyáltalán (később kiderül, hogy nem is léteznek). Azt mondja Istennek Ábrahám: "Ez nem vall Rád, nem méltó Hozzád! Az egész világ Bírája nem az Igazságot tenné?" Mi ehhez képest Emily Dickinson vallásellenes lázadozása? Semmi! Imádom Emily Dickinsont, de hogy' lehet az, hogy nem látja ezt a pofonegyszerű dolgot azzal a szuperanalítikus, szuperemberszerető agyával?