Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Dickinson, Emily: (An Antiquated Tree)

Dickinson, Emily portréja

(An Antiquated Tree) (Angol)

An Antiquated Tree
Is cherished of the Crow
Because that Junior Foliage is disrespectful now
To venerable Birds
Whose Corporation Coat
Would decorate Oblivion's
Remotest Consulate.
   
   
   
(1881)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásainternet

(Egy Ódivatú Fa) (Magyar)

Egy Ódivatú Fa
Varjúkedvvel teli
Mert az az Ifjabb Lombozat nem és nem tiszteli
A Díszmadarakat
Kiken a Céhcímerpalást
Ékítne bármi meszire
Képviselt Feledést.
   
   
   
A verset levélben küldte el valakinek E. D., magyarázat nélkül; az illető nyilván anélkül is megérthette. Csak annyit írt a vers elé, hogy „Itt a tavasz, én meg nem barázdabillegetőt [angolul: „kékmadarat”] láttam, hanem Varjat — »saját Testében a Fán«, szinte prima facie [első látásra (?)]

Ezek [= a varjak] szeretik az ilyen törvénytelen Fákat —”

Csak annyit magyaráznak meg a levél publikálói, hogy az idézőjelbe tett szavak, „saját Testében a Fán”, az Újszövetségre céloznak (1. Péter 2:24): „A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára” [a keresztre], de a vers ettől sem lesz könnyebben érthető. Az Újszövetségben Jézus testéről van szó, itt meg a varjú testéről; úgy látszik, hogy nem valamiféle gondolattársítást kell látni az idézetben, hanem csak afféle jelentésnélküli „szótársítást”, de azért találgathatja az olvasó, hogy kit vagy mit szimbolizálhat a varjú és hogy miféle bűnöket vitt fel arra a kivénhedt fára.

A varjú azért kedveli az ódivatú fát, mert az ifjabb lombozat nem tiszteli a tiszteletreméltó, tehát ugyancsak öreg, és céhjelvénnyel, címerpajzzsal is rendelkező, előkelő madarakat. A címerpajzs alighanem a szép madarak színeit jelképezi. A varjú valószínűleg nem tartozik közéjük, mivel nem szép és nem színes, hanem fekete; hát akkor mit zavarja őt az, hogy az ifjabb nemzedék nem tiszteli a színeseket? A céh meg a címerpajzs már önmagában is irónikus volna, a vers pedig még hozzá is teszi, hogy a leghalványabb felejtésbe merülést díszíthetné, tehát valami elavult, megcsontosodott, kiüresedett „establishmentre” utal. De akkor miért van ez a „céhrendszer” szembeállítva a varjúval, hogyha egyszer az is az elavult fát szereti? Úgy látszik, hogy mégsincs szembeállítva vele, hanem egy brancs az egész, és a költőnek megvan róla a véleménye. Lehet, hogy azokon a hivatalos megbecsülést élvező költőkön élcelődik, akik tömegtermelik hol színtelen, hol szépen felcicomázott, fórsriftos és unalmas verseiket.

Bármi meszire Képviselt Feledést. Az eredetiben: Az Elfelejtés legtávolabbi Külképviseletét, Konzulátusát. Az elfelejtettséget, érdektelenségbe süllyedést nyakatekeretlenebbül fejezhetné ki lakatlan csendesóceániai sziget vagy istenhátamögötti falu; nyilván a „konzulátus" is, akárcsak a céh, a hivatalosság elemét viszi bele abba, ami feledésbe merült: ez jelenthette Emily Dickinson fejében a hivatalosan elismert, diplomatikusan szabályok egyenruhájába bújó versgyártást, annak ellenére, hogy az nem is volt elfelejtve, csak megérdemelte volna, hogy elfelejtsék. Gondolhatunk bármilyen más megcsontosodott, kiüresedett intézményre is. Aki valamely távoli országba delegált konzulátuson dolgozik, az úgy érezheti magát, hogy a világ megfeledkezett róla, és ez igaz is. A felejtés legtávolabbi konzulátusa az mintegy „feledésbe merülés a négyzeten", olyan feledésbe merülés, amelyet már a felejtés is elfelejtett...



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap