Mintha kéregetnék garast —
S ámulnék én s kezem,
Hogy egy egész királyságot
Ad egy vadidegen —
Mintha kérdezném Keletet
Hogy derengést ad-e?
S felvonná bíbor zsilipét
S el Fényár öntene!
Üres-e, nem-e — Sírt is köszönök —
Mintha kéregetnék garast — s ámulnék én s kezem
Hogy egy egész királyságot ad egy vadidegen,
Mintha kérdezém Keletet hogy Derengést ad-e?
Felvonná bíbor Zsilipét, és Fényár zúzna be!
Kézenfekvő dolog azt gondolni, hogy a 3. változat első sora, mely az 1. változatból hiányzik, megadja a kulcsot a vers mögöttes jelentésének megfejtéséhez: a vártnál sokkal nagyobb fényözönt a halál hozza el számunkra, vagy legalábbis költőnk számára. De ami kézenfekvő, az gyanús olyan eredeti agyaknál, mint Emily Dickinson... Elképzelhető az is, hogy az 1. verzió ezt jelenti: a vers lírai alanya valakitől egy kis megbecsülést, barátságot, szeretetet vagy szerelmet kért, és ezerszer többet kapott. Legalábis ideiglenesen... A másik verzió eszerint a kiábrándulásról szólna: most a halál hozná el neki azt a fényözönt, amelyet a garaskoldulás nem véglegesen, hanem csak ideiglenesen hozott el. Az első változatban a fény előli zsilipfelvonás elönti (flood, elárasztja, pozitív szó) a „szépség koldusát” helyesebben „a szeretet koldusát”, a 3. változatban összezúzza, darabokra töri (shatter).
Hogy mit jelent az, hogy „üres-e, nem-e a sír” (the Grave — empty and full), azt nem tudom, de van egy „tippem”. Jézus sírját üresen találták, és ezt úgy értették ott, hogy feltámadt. Lehet, hogy Emily Dickinson azt mondja ezzel, hogy ebben a kiábrándult szituációban megváltás volna számára a halál, akár van utána feltámadás, akár nincs... Ez egy kissé merész feltételezés, de nem lehetetlen. Sok más költő fájdalmas panaszolkodásokban törne ki; Emily Dickinson — rébuszokban tör ki... Nem sajnáltatja magát, hanem titokzatoskodik egyet, és azt mondja: „Fejts meg!” Nem tudom, ki hogy’ van vele, nekem ez szimpatikusabb, mint a lamentálás.