Dickinson, Emily: (A Végzet Ház — nincs Ajtaja —) ((Doom is the House without the Door —) Magyar nyelven)

Doom is the House without the Door —
'Tis entered from the Sun —
And then the Ladder's thrown away,
Because Escape — is done —

'Tis varied by the Dream
Of what they do outside —
Where Squirrels play — and Berries die —
And Hemlocks — bow — to God —
   
   
   
(1862 körül)

    
A Végzet Ház — nincs Ajtaja —
Naptól a Bemenet —
Aztán a Létrát ellököd:
Kijönni — nem lehet —

Álma válogatja —
Az hogy ott kint mi lett —
Hol játszik Mókus — hol pusztul Bogyó —
S hajol Bürök — Isten előtt —
   
   
   
Az első versszak nagyjából érthető: ha bármiféle megálmodott, gyökeresen új életet kezdünk, akkor nincs többé visszaút: mint egy távolkeleti példázatban az a bizonyos tehén, amely túl magasra merészkedett, és aztán már visszajönni sem tudott többé... A második versszakból egy kukkot sem értek, de ez nem ok arra, hogy kihajítsuk a verset az ablakon. Talán olyasvalamit mond, hogy ez az egész azon múlik, hogy hogyan viszonyul az a merész álom a konkrét valósághoz. A Bürök (= méreg) talán az a bizonyos túl nagy merészség, de hogy az a Végzet valóban visszavonhatatlan végzet lesz-e, az azon múlik, hogy végsősoron meghajol-e Isten előtt vagy nem.

(E. Dickinson verseire nagyon jellemző az ún. slant rhyme azaz kb. „ferde rím”: csak egy vagy két mássalhangzó rímel, épp a magánhangzó nem, pl. itt: outside — God, a fordításban lett — előtt. Sajnos nem én vagyok az első, aki ezt magyarul is megcsinálta, annak ellenére, hogy magyarul ez furcsa sőt olykor groteszk, pl. fecske — macska stb. Az angol költészetben is ritka, jobbára csak az egyéb dolgokban is extravagáns Emily Dickinsonra jellemző, szinte ez az ő egyik „kézjegye”.)