Dickinson, Emily: (Végig a Kísérlet kisér —) ((Experiment escorts us last —) Magyar nyelven)
|
(Experiment escorts us last —) (Angol)Experiment escorts us last —
|
(Végig a Kísérlet kisér —) (Magyar)Végig a Kísérlet kisér — Emez ideál szerint azt állítja a vers, hogy a KÍSÉRLET az — a kísérlet mint olyan, bármifajta kísérlet —, ami életünk végéig velünk marad, velünk, emberi lényekkel, vagyishogy az életünk maga csupa kísérlet. A kísérletezés fájdalmas, feltehetőleg azért, mert rettegünk, hogy rosszul fog elsülni. Az, hogy „nem tűr meg axiómát”, alighanem vagy azt jelenti, hogy a „kísérlet” nem köti magát semmiféle bevett, megrendíthetetlennek tartott szabályhoz, hanem bátran nekivág a nagy ismeretlennek mint valami sarkkutató, vagy azt, hogy ha sikeres, akkor sem lesz belőle azaz az általa felfedezett valamiből végleges, megfellebbezhetetlen igazság; vagy mind a kettőt. Minden csak lehetőség, egy a számtalan lehetőség közül; életünk, létünk nem vasúti menetrend. Ez az én fentemlített ideálomra is érvényes: az sem axióma, az is csak meg nem valósítható ideál. A versek általában mégsem valamiféle abszolút űrben lebegnek. Még Emily Dickinson versei sem, bár azok a versek óriási többségénél sokkal inkább lebegnek abszolút térben. MINTEGY abszolút térben. Azon kívül ez az egész az emberiség 98 %-ára egyáltalán nem is áll. Éppen ellenkezőleg, axiómáknak tekintett önkényes, gyakran egyáltalán semmin sem alapuló sztereotípiák, áligazságok, divatok, begyöpösödött „axiómák” szerint élünk. Valószínűleg nem is igen lehetne másként. Az „axiómák”, a bevett, hagyományok által szentesített ideálok mániákus rombolása a társadalmi életben, politikában, életellenes; de a költészetben, a művészetben, a tudányban nélkülözhetetlen. Mindezt figyelembe véve (sajnos) mégsem tekinthetünk el attól, hogy a „kísérlet” itt minden valószínűség szerint mégis csak azt jelenti, hogy „Minden jelentős, releváns versem kísérlet.” Vagy 80-100 évvel később volt olyan költészet, amely experimentálisnak, kísérletinek nevezte magát. Egy kicsit ugyan minden jó költészet valamennyire experimentális, de Emily Dickinsoné még sokkal inkább.
|