Ezért — Lehelletet —
Ez — Halált sutba vet —
Nem vihet el ily Koronát —
A címemet vele —
Mily király-szelleme
Alázta meg értem magát!
Nincs ott — nincs — sivatag
Ahol ez látogat —
Nincs Szomjhalál —
Nem fél örök virág
Fagy hogy sarkára hág —
Biztos a Nyár!
Jövel Gábriel — mondd — mondd a királyi szót —
S Szentek — mondják — hebegve — el
Itt lent mily révület
Éri el dicsüket —
A Koronát!
Az eredeti vers enigmaszerű, olyan módon, olyan kihagyásos, hézagos, a normális szórendnek fittyet hányó stb. nyelven van megírva, hogy magyarázatra szorul; ezért a fordítás is olyan, hogy magyarázatra szorul. (Számos más költő nem egy versére is ráfér a magyarázat, de Emily Dickinson túltesz rajtuk. Miért? Ugyanazért, amiért az érthetetlen Szibülla-jóslatok is érdekesebbek a szájbarágó magyarázatok többségénél. Van valami Szibülla-szerű ebben a gyakran gyerekes, virágokat szedő, lepkék után szaladgáló Emily Dickinsonban.)
1. sor. Ezért: a költészetért. Lehelletet: érdemes elfogadni a lehelletet, azaz vállalni az életet. (Accepted Breath = I accepted Breath.)
2-3. sor. Ez: a költészet. Halált sutba vet: halhatatlanságot biztosít; a Halál nem vihet el ilyen Koronát, ti. a költészet adta dicset, glóriát.
4. sor. A címemet: költői címemet, azt, hogy én költő vagyok.
5-6. sor. Mily király-szelleme Alázta meg értem magát: Micsoda királyi szellem (= inspiráció) szállt alá a magasból, az égből, az én kedvemért! — Az eredetiben olyasmi látszik állni, hogy „királyi célzat” vagy „érdek” (sake), tehát hogy mi célja lehetett annak a valaminek azzal, hogy leszállt ide énhozzám. A „sake” szó egy fontos japán nemzeti italnak is a neve; nincs kizárva, hogy ezt kell látnunk itt, tehát hogy az égből jövő inspiráció részegítő ital. Létezik „royal sake” nevű ital is, de nem tudom, vajon Emily Dickinson korában is létezett-e már. Nem lehet kizárni a kétértelműség lehetőségét; Emily szeret titokzatoskodni.
II. versszak: érthető.
III. versszak. A szentek azok a szentek, akik már fent vannak a mennyországban. Nyelvük hebegő (az eredetiben csak: bizonytalan, tétova), nem olyan, mint Gábriel arkangyal királyi szava. Furcsa, hogy a tökéletes királyi szó után még bizonytalan, tétova nyelvezetet is kér ez a mi poétánk. Lehet, hogy ez is bizonyítéka annak, amit fentebb mondtam: hogy Emily Dickinson versei Szibülla-jóslat szerűek: itt lent, a földön, csak „félrebeszélő”, hebegő révületben írható le az égbe jutott szentek dicse. (És így a versmagyarázatok profanizálják, „megszentségtelenítik" a a verseket, az én magyarázatom is. Ha valaki elolvasta, akkor az felejtse el, és olvassa el még egyszer a verset!)